Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GUARINO SÍRFELIRATA

GUARINO SÍRFELIRATA[154]


      Kalliopé, Kleio, Polühümnia, sírjatok érte,
          Mert meghalt Guarino, íme, dicső fiatok.
      Nagy kort ért el, igaz, de a sorsa csak emberi sors, bár
          Méltó volt az örök életet élni le itt.
                                                                       (Csonka Ferenc fordítása)



[154] 155

1–2 Kalliopé az epikus költészet, Kleió a történetírás, Polühümnia a himnuszok, a kardalok és az ékesszólás múzsája. Az 1460-ban elhunyt Guarino elsősorban prózai műveivel (beszédek, fordítások, levelek) érdemelte ki a Múzsák megbecsülését.

3 Guarinót 87 éves korában érte a halál. A vers második felének gnomikus gondolatai (absolvere nemo fata potest – semper vivere dignus erat) Cicero Pro Archia poeta című beszédére vezethetők vissza (8,17): „Ki volt közülünk olyan műveletlen és durva lelkű, hogy a minap Roscius halála meg ne indította volna? Mert igaz, hogy már öreg volt, amikor meghalt, mégis úgy éreztük, hogy kiváló művészete és megnyerő egyénisége kedvéért sohasem lett volna szabad meghalnia.” (Trencsényi-Waldapfel Imre ford.) A megfogalmazás további példái: Cic. Phil. 8,2; Mart. 4,54,5–6; Aen. Silv. epigr. 86,11: nulli fas vincere fatum.