Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ANYJÁNAK, BARBARÁNAK SÍRFELIRATA

ANYJÁNAK, BARBARÁNAK SÍRFELIRATA[155]


      Élete inkább, mint főpap fia tette hiressé
          Azt, kit e márvány föd: Barbara volt a neve.
      Míg lehetett, az anyát fönntartá hű fia gondja,
          Néki halála se fájt, hogy fia élve maradt.
 5   Mostan is egymásért könyörögnek ketten: a földön
          A fiu és az anya fönn az egekbe könyörg.
                                                                       (Hegedűs István fordítása)



[155] 156

1–2 Janus édesanyja, Vitéz Borbála (Barbara) 1463. dec. 10-én halt meg. Míg V. Miklós pápa anyjának, Andreolának epitaphiumában Janus Andreolát fiai hírességével méltatta, itt anyja tiszta életének érdemei mögött szerényen meghúzódik ő, a híres püspök, az Itália-szerte ismert költő (nobilior vitae meritis, quam praesule nato).

3–4 A Threnos de morte Barbarae matris című elégiájában (El. I. 286–296) Janus így ír az 1460–1463 közötti időszakról, amikor pécsi püspökként idősödő anyjának gondját viselhette: non fuit ulla tuae, sedes tam grata senectae, / quam prope me modicos incoluisse Lares. – „házamban töltötted öregkorod, egyszerü módon, / s jobban tetszett, mint bármily egyéb menedék.” (246,113–114); At tu nec tanto genetricem oblita periclo: / dulce tibi aiebas me superante mori – „Ám te anyám voltál még most is, e szörnyeteg órán, / édes a sír, mondtad, hisz fiad élve marad.” (246,127–128, Csorba Győző ford.) A megfogalmazás Horatius ódáit is megidézi (carm. 3,2,13; 3,9,11–12).

5–6 Vö. Ov. met. 1,367–368: placuit caeleste precari / numen.