Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Minthogy a csillagos égbe repült pápánk, Pius immár,
Így zugolódik a föld: vajh mi marad neki most?
S mert elszálló lelkét nem tarthatta magánál,
Most csak sóváran zárta be porhüvelyét.
(Palojtay Béla fordítása)
[159] 160
1–2 II. Pius pápa (Enea Silvio Piccolomini) 1464. aug. 14-én halt meg Anconában. A törökök elleni háborús készülődés közepette ragadta el a halál (Epigr. I. 325,5–6: Hadriaci extinctus Piceno in litore ponti / famosum subito funere rupit iter). II. Pius lelke – Cicero már említett leírása (lásd 151/3–4. jegyzet) szerint – visszaszállt a csillagok közé az égbe ép, sértetlen mivoltában (totus petit astra Pius), ezért írja Janus, hogy a (koporsóját befogadó) föld méltatlankodott (indignata est terra) amiatt, hogy számára e jeles férfiúból nem marad semmi (sibi manere nihil).
3–4 Vö. Ov. met. 15,457; am. 3,9,6; ars 1,128.