Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

II. PIUS PÁPA EPITÁFIUMA

II. PIUS PÁPA EPITÁFIUMA[159]


      Minthogy a csillagos égbe repült pápánk, Pius immár,
      Így zugolódik a föld: vajh mi marad neki most?
      S mert elszálló lelkét nem tarthatta magánál,
      Most csak sóváran zárta be porhüvelyét.
                                                                       (Palojtay Béla fordítása)



[159] 160

1–2 II. Pius pápa (Enea Silvio Piccolomini) 1464. aug. 14-én halt meg Anconában. A törökök elleni háborús készülődés közepette ragadta el a halál (Epigr. I. 325,5–6: Hadriaci extinctus Piceno in litore ponti / famosum subito funere rupit iter). II. Pius lelke – Cicero már említett leírása (lásd 151/3–4. jegyzet) szerint – visszaszállt a csillagok közé az égbe ép, sértetlen mivoltában (totus petit astra Pius), ezért írja Janus, hogy a (koporsóját befogadó) föld méltatlankodott (indignata est terra) amiatt, hogy számára e jeles férfiúból nem marad semmi (sibi manere nihil).

3–4 Vö. Ov. met. 15,457; am. 3,9,6; ars 1,128.