Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

ÉLETKORÁRÓL

ÉLETKORÁRÓL[162]


      Rég elmúlt a tizenhatodik születésnapom is, ha
          Édesanyám el nem véti a dátumokat;
      Jő a tizenhetedik, mire elfut a szőkehajú nyár,
          És a szelíd ősz felváltja a kánikulát.
 5   Hangom vastagodik, s ágyéka körül kotorászik
          Már a kamasz; vágytól duzzad a vesszeje is.
      Szívem lángba borul, ha csupán ránézek a lányra,
          Forró álmoktól lucskosodik lepedőm.
      Mondom, hagyj békét hát nékem, házitanítóm,
10       Rád csak a gyenge pulyát bízta a gondos atya.
      Máshova üsd ezután, zord iskolamester, az orrod!
          Bakbűzű nevelő, dolgaimat ne kutasd!
      Pár hét, s elhagylak, gyermekruha, gyermeki boglár;
          Férfihoz illő szép tóga lesz öltözetem.
                                                                 (Kálnoky László fordítása)



[162] 163

3–4. A 6. epigrammában Janus naptári pontossággal határozta meg születése napját (mensis ab Augusti tertia fine dies = aug. 29.). Ezúttal költői körülírást alkalmaz, amely emlékeztet Phocas Vita Vergilii (Poet. Lat. min. V. 85–90) című költeményének a summus vates születési dátumát (i. e. 70. okt. 15.) megörökítő művészi megfogalmazására (44–46: Consule Pompeio vitalibus editus auris / Et Crasso tetigit terras, quo tempore Chelas / Iam mitis Phaethon post Virginis ora receptat). A szőke nyár (flava aestas) tovatűntével az égető-tüzes nyári napot, a Rák (Cancer) és az Oroszlán (Leo) uralmát (jún. 23. – aug. 23.) a Szűz hava (Virgo, Erigone) váltja fel (aug. 24. – szept. 22.), langyosabb napokat hozva. Janus tehát ezúttal csak annyit árul el magáról, hogy a Szűz jegyében született.

5–8 Kendőzetlen őszinteséggel ír a kamasz férfivá érésének mozzanatairól, rekvizítumairól. A Lucretius által részletesen megrajzolt (4,1030–1046) kamaszkori életsajátosságok hűvös tudományosságát, szakszerűségét Janus merész képekkel, humoros iróniával helyettesíti, nyelvi eszközeit elsősorban Horatiustól (sat. 1,2,116; 1,5,84–85), Iuvenalistól (4,114) és Vergiliustól merítve (ecl. 8,12–13).

9 Martialis alapján (11,39,1–4: Cunarum fueras motor, Charideme, mearum / et pueri custos adsiduusque comes. / Iam mihi nigrescunt tonsa sudaria barba / et queritur labris puncta puella meis. 15–16: Desine: non possum libertum ferre Catonem. / Esse virum iam me dicet amica tibi. – „Egykoron a bölcsőm ringattad, jó Charidemus, / És örökös társként óvtad a kis gyereket. / Már a lenyírt szőrtől feketéllik a hószinü kendő / És hogy az ajkam szúr, már panaszolja a lány […] Szűnj meg! Nem tűröm, hogy Cátó légyen a szolga: / Férfiu-voltom a lány majd bizonyítja neked.” Csengery János ford.).

11–12 Ugyancsak Martialist idéző jelzővel (hircoso – 9,47,5; 10,98,10; 12,59,5) adja ki az útját Janus a tutornak (vö. Isid. etym. 10,264: Tutor, qui pupillum tuetur, hoc est intuetur), illetve a kegyetlen iskolamesternek. A hircoso tutore kifejezés Beccadelli Lupiusát is felidézi az olvasó emlékezetében (Herm. 1,26; 1,36). A grammatikát oktató magister Beccadelli gyilkos invektívájú epigrammái szerint megrontotta tanítványait.

13–14 A felnőtté válás kellékeiről lásd még a 162. vers jegyzetét. Az ókori ifjak a nyakukban hordott amulettet (bulla, aranyboglár) a Laroknak (a család és a ház védőistenei az ókori Rómában) ajánlották (vö. Pers. 5,31: bullaque subcinctis Laribus donata pependit – „s felgyűrkőzött Larok előtt függött amulettem” Muraközy Gyula ford.; Prop. 4,1b,131–132: mox ubi bulla rudi dimissa est aurea collo, / matris et ante deos libera sumpta toga – „Majd amikor letevéd arany-érmed zsenge nyakadról, / fölvévén a Lares színe előtt a togát” Kerényi Grácia ford.). A nagykorúvá válás jele volt még a régi bíborszegélyes tóga (toga praetexta) helyett a fehér férfitóga (toga virilis) felöltése.