Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ

LEONELLÓHOZ, FERRARA FEJEDELMÉHEZ[17]


      Most, Leonello, hogy lejutottam a távoli észak
          Marcona tájairól hercegi városodig:
      Nem ragyogó híred vonzott ide mégse, bocsáss meg,
          Nem neves ősökkel dús, fejedelmi lakod,
 5   És nem Ferrara, százszinü, tündöklő viseletben,
          Még csak a hétkaru Pó lágy, üde partjai sem,
      Nem szememet, de mohó fülemet vágyom teleszívni,
          S néki Guarino ád ajkairól eledelt.
                                                                 (Nemes Nagy Ágnes fordítása)



[17] 17

1 Leonello d’Este (1407–1450) Ferrara hercege, Niccolo d’Este fia, a humanisták lelkes támogatója volt. 1429-től Guarino nevelte, 1441–1450 között Ferrara városát kormányozta. Valószínűleg Giovanni Antonio della Torre ajánlotta figyelmébe a Pannoniából (Arctoi gelido […] ab axe poli) 1447-ben Ferrarába került fiatal magyar diákot (vö. Epigr. I. 82,9–10: nec dubitas sacri mihi conciliare favorem / principis, et per te nos Leonellus amat).

6 Ferrara a Pó (Padus) egyik déli oldalága mentén fekszik. A Pó valójában nem hétkarú (septemgemini Padi), ezzel a díszítő jelzővel a Nílust szokták illetni a költők (Cat. 11,7–8).

7–8 Janus valószínűleg a Guarino ajkairól méznél édesebben ömlő, tudósan-tanító szavakra utal, amelyek tudásra vágyakozó füleinek (avidas aures) szolgálnak szellemi táplálékul (cibus). A guarinói nektár metaforájával kapcsolatban lásd a 74. és 75. vers jegyzetét.