Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK

PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK[169]


      Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
      Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.      
      Más ház állhat-e itten, messze túl a
      Szent gyümölcsösök és tanyák határán,
 5   Telve ennyi silány szobával, ággyal?
      Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
      Gőgösen meredő magas hajéket
      S vállukon lebegő lepelt viselnek,
      Érett mellüket el se rejtve abban.
10   Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
      Más ölelkezik, ott meg csókolóznak,
      Ismét mások amott szobára mennek.
      El innét a pokolba, el, paráznák!
      Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra
15   Visztek? Mert ide – jönni sem kivántam.
      Ezt megtudja ma még Guarino tőlem.
                                                 (Dybas Tihamér fordítása)



[169] 170

1–2 A bordélyház (lupanar) leírásában Janus klasszikus irodalmi mintákat hasznosít (Petr. satyr. 7: tarde, immo iam sero intellexi me in fornicem esse deductum; Iuv. 6,121–132; Mart. 3,63,7; 12,38,1; esetleg Becc. Herm. 2,37).

3–4 A pomeriumról, a Város (Róma) egykori rituálisan kijelölt határvonaláról Gellius részletes leírást ad (13,14), s értékes magyarázatokkal szolgál Servius is (Aen. 5,755), akinek kommentárját Janus a Guarino-panegyricusban is felhasználta (Pan. in Guar. 453: ducto sanxit pomeria sulco). A pomeriumról még: Liv. 1,44,4. Janusnak a lupanarra vonatkozó helymeghatározása (post pomeria […] post hortos) emlékeztet az ókori Róma hírhedt bordélynegyedére, a Suburára, ahol Martialis szerint (6,66,1–2) a rosszhírű lányok ücsörögtek (vö. Pers. 5,32–33).

5–9 A bordélybelsőt bemutató részletekhez vö. Martialis (11,45,1; 3,63,7; 12,38,1; 6,66,1–2), Iuvenalis (6,122; 7,502–503; 6,227–228) és Catullus (64,64–65).

10–11 Vö. Mart. 8,81,5: Hos amplectitur, hos perosculatur és Aen. Silv. Chrys. 706: amplectitur, osculatur, tractitat.

13 A scelesti (istentelen bűnösök) ironikus nyelvi allúzióként fogható föl; Janus talán Horatius hetedik epódoszának fennkölt kezdősorát parodizálta (7,1: Quo, quo scelesti ruitis), továbbá itt is feltételezhető Enea Silvio művének nyelvi hatása (Chrys. 562: Ite in malam crucem ut estis merite, lupe!).