Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

HUGÓHOZ

HUGÓHOZ[170]


      Hugó, ifjan már vagyonom dúsabb a tiédnél,
          és ősibb nemtől, jobb vérből eredek.
      Szebb verset faragok, s elhagylak szellemiekben,
          ám neked enged a lány, míg nékem sohasem.
 5   Mondd, nem a múltkori fürdőzés oka gyors sikerednek?
          Ott, hol nagy sokaság látta a fütykösödet.
      Ekkora vesszeje nincsen a mámoros agg szamarának,
          méltóbb férfitagot tán Priapus se visel.
      Ez minden, mivel annyi leányt meg bírsz babonázni,
10       Bizton győz mégis minden erényemen ez.
                                                                 (Bánosi György fordítása)



[170] 171

1–4 Egy lány sem enged (dat nulla) Janusnak, míg Ugónak egy sem tagadja meg (nulla negat). A dare és a negare igék ugyanúgy erotikus tartalmúak, mint a 165. epigrammában. Janus főként Martialis IV. könyvének 71. epigrammájára épít. Az elliptikus kifejezés kiegészítve: cur dat nulla mihi [puella coitum], cur tibi nulla negat.

5–6 A motívum Martialisnál (9,33): Audieris in quo, Flacce balneo plausum, / Maronis illic esse mentulam scito. – „Flaccus, ha hallasz a fürdőbe’ nagy tapsot, / Marónak mentulája, tudhatod, feltünt.” (Csengery János ford.)

7–8 A görög mitológia szerint Szeilénosz (Silenus, Dionüszosz) víg kedélyű öreg, Bacchus kísérője volt, aki rendszerint kótyagos-részegre itta magát. „Hűséges hordozója” (Sileni vector) egy szamár volt (Ov. fast. 1,433–434). Priaposzt, a hellészpontoszi istent (Hellespontiacus deus) a mitológia szerint Aphrodité (Venus) szülte Dionüszosztól. A csúnya, általában nagy nemiszervvel (phallosz) ábrázolt Priaposz nemcsak a termékenység egyik istensége volt, hanem a kerteket őrző isten is.