Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

UGYANARRA A LÚCIÁRA

UGYANARRA A LÚCIÁRA[173]


      Lúcia, hogyha legény füttyent, mért nézed az orrát,
          S méregeted, hogy az orr mennyire nagy s meredek?
      Hímnél ezzel a mércével méred te a vesszőt,
          Orr a te mértéked, tudjuk: a rőf, az arasz.
 5   Hogyha az orr tetszik, tetszik tüstént vele más is,
          Küldhet ajándékot, ámde az orr becsesebb.
      Nincs szükség se kerítőnőre, se közvetitőre,
          Téged az orr csábít, orrnak a csábereje.
      Nem fekhet le veled más, csak pompás tülökorrú,
10       Lennék orrszarvú én bizony éppen ezért.
      Lúcia, csalnak e jósjelek, egy próbád ha velem lesz,
          Meglátod magad is, mennyire rossz e szabály.
                                                                 (Csonka Ferenc fordítása)



[173] 174

1 A latin poppysma rogant kifejezést Janus Iuvenalisnál (6,584: vati crebrum poppysma roganti) vagy Beccadellinél (Herm. 2,24,6: ut popisma palam cumve cohorte rogem) olvashatta. A iuvenalisi sort a scholion így magyarázta: oris pressi sonus vel labiorum in se collisorum strepitus. Janusnál – Beccadellihez hasonlóan – a poppysma rogant a coitum rogant helyett áll.

3–4 Martialisnál Marulla keze hasonló „varázserővel” rendelkezett, hiszen a költő intim testrészéről különböző állapotokban szolgál megbízható súlyadatokkal, Martialis meg is jegyzi (10,55,7): Non ergo est manus ista, sed statera – „Nem kéz a te kezed, Marulla: mérleg” (Csengery János ford.) Ez az „orr-mérce” Lucia számára is egyfajta mértékként, mértékegységként szolgál (palmus, cubitus). A perpendiculum (függő, vö. Isid. etym. 19,18,1–2) Janus szellemes nyelvi metaforájaként került a mértékegységek közé (nasus = perpendiculum).

12 Janus ezúttal is az építészet tárgyköréből meríti nyelvi eszközét, hiszen regula = zsinórmérték, vonalzó (vö. Isid. etym. 19,18,2: Regula dicta quod sit recta, quasi rectula, et inpedimentum non habeat. Perpendiculum est quod semper adpenditur. – Cic. Acad. 2, frg. 8: atqui si id crederemus, non egeremus perpendiculis, non normis, non regulis).