Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LÚCIÁRA

LÚCIÁRA[174]


      Lúciát minap egy ravasz barátom
      nagy fondorlatosan horogra kapta.
      Mert vékony s pisze orra volt szegénynek,
      hát egy megdühödött bögölyt rakott rá.
 5   Bunkó arca, dagadt frinyója láttán
      tüstént hívta is őt a lány szobára.
                                               (Csorba Győző fordítása)



[174] 175

1–2 A ritka nasutior és mentulatiorem szavak közül az előbbi megtalálható ugyan Martialisnál is (2,54,5), de a jelző itt ravaszabb jelentésű. A XII. könyv 37. epigrammájában Martialis szét is választja e kétféle jelentést (Nasutus nimium cupis videri. / Nasutum volo, nolo polyposum). A mentulatior jelző a Carmina Priapeából ered (36,11): deus Priapo mentulatior non est, és Pont. am. 1,30,5: nec mirum, quia mentulatiores.

3–4 Janus egyelőre vetélytárs nélkül udvarolhat Luciának, hiszen az még nem láthatta Philémont, Janus ravasz barátját (az astutus jelző a ’nasutus = ravasz’ jelentést is asszociálja), aki a darázscsípések által azért akart orrosabbá lenni, hogy mentulásabbnak látszódjék. Janus csattanója csak a következő epigramma ismeretében érthető.