Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LÚCIÁRA

LÚCIÁRA[175]


      Lúciát minap egy ravasz barátom
      nagy fondorlatosan horogra kapta.
      Mert vékony s pisze orra volt szegénynek,
      hát egy megdühödött bögölyt rakott rá.
 5   Bunkó arca, dagadt frinyója láttán
      tüstént hívta is őt a lány szobára.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[175] 176

1–4 A megfogalmazáshoz vö. Ov. fast. 3,753–754: milia crabronum coeunt, et vertice nudo / spicula defigunt oraque sima notant és 757: Concurrunt satyri turgentia ora parentis) rident – „Dongók ezrei törnek elő, s kopasz fejebúbját / és pisze orra hegyét szúrja ezernyi fulánk […] Összeszaladnak azok s nevetik, hogy feldagad arca” (Gaál László ford.).

6 Lucia a dagadt orral, vöröslő arccal távozást színlelő Philemont rögtön (mindenfajta méricskélés nélkül) magához hívta.