Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LÚCIÁHOZ

LÚCIÁHOZ[176]


      Engem, Lúcia, mondd, miért taszítsz el?
      Hidd el, eddig a lányok mind szerettek,
      Esküszöm, valahányra még emlékszem.
      Ám ha nem hiszed el szavam, ha kétkedsz,
 5   Vastagabb nyomatékom is tanú rá.
                                                                 (Csonka Ferenc fordítása)



[176] 177

1–5 Az epigramma csattanója a testis szó kettős jelentésére épül (testes = tanúk vagy herék). Cicero írja a 90. epigramma kapcsán idézett levelében (ad fam. 9,22,4), hogy vannak „tisztességes szavak” (verba honesta), amelyek ugyanakkor illetlenek is (intercapedo, depsit, testes, colei). A testes szó a „legtisztességesebb szó” a bíróságon, törvényszéken, másutt (ti. másféle értelemben) kevésbé: „testes” verbum honestissimum in iudicio, alio loco non nimis). Cicero mellett elsősorban a Carmina Priapea 15. epigrammája hatott Janusra, hiszen itt a vers csattanója éppen ezen a kétértelműségen alapszik (4–7): dicat forsitan haec sibi ipse: nemo / hic inter frutices loco remoto / percisum sciet esse me, sed errat: / magnis testibus ista res agetur. A szándékolt kétértelműség hatásos eszközeként Janus is a magnis testibus kifejezéshez illő jogi terminológiát (res ageturapprobare) alkalmaz. A közbevetett sic vivam et valeam mondat Catullushoz hasonlóan (11,17; 89,2) a szerelemben sokat bíró, mindig potens férfierőre utal.