Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA

A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRA[177]


      Lánglelkű Linusom, mondd, üdvösséges igéddel,
          azt hiszed, eltérítsz bárkit a bűneitől?
      Iszkol az ördög – ilyent magyarázol – a farcicerétől.
          Hát, ha igaz, mért nem farcicerél kicsi, nagy?
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[177] 178

1–3 Linus nevű egyházszónokról nincsenek adataink. Maga az epigrammában szereplő invektíva (Linus azt tanította, hogy quis paedicat, fugere […] daemones omnes) kapcsolatba hozható Beccadellinek egy hasonló tartalmú epigramma-sorozatával (Becc. Herm. 1,10; 1,26; 1,36; 2,15; 2,16; 2,19; 2,24; 2,27), amelyben egykori tanítóját, Mattia Lupit a pederasztia vádjával teszi nevetségessé. Az invektíva célpontja, Linus, egy Martialisnál is szereplő, aberrált figura (vö. 7,10,1; 11,25,2; 7,95,4). Az epigramma humora a paedicare (fajtalankodni), illetve a praedicare (igét hirdetni, prédikálni, istent magasztalni) igék „véletlenszerű” összecseréléséből ered (vö. Priap. 7). Linus valószínűleg raccsolt, s ezért az ördögűzés ellen hatásos praedicatio helyett paedicatiót hallottak hívei.