Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

UGYANARRA A LINUSRA

UGYANARRA A LINUSRA[180]


      Szent könyvek tömegét tudó Linus, te,
      zord rendjében a jó Ferenc atyánknak,
      szándék nélkül a fültanúja voltál,
      hogy meggyóntam: elég gyakorta űztem
 5   egy-egy farcicerét ramaty buzikkal.
      Szentséges dühöd oly magasra hágott,
      hogy mindenfele prédikációdban
      megróttad nyomorult viselkedésem.
      Nem tettem, Linus, én bujálkodásból:
10  a csúf ördögöket riasztom ezzel.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[180] 181

1–2 Seneca a sztoikus filozófiai irányzattal kapcsolatban használja a rigida secta kifejezést, Janus ezt most a ferenciek rendjével hozza összefüggésbe.

6–7 Janus fiktív fiúszeretői lehettek a bájos (formosus) Telesphorus vagy Troilus, esetleg az etruszk Ursus (88. epigramma). Linus nem kiprédikálta a Janus által meggyónt bűnöket, hanem „e szörnyű fertelmeket” hallva féltékenységében és irigy dühében lármázta fel az egész templomot (Cur tantum facinus, miser, patraveras? vö. Prv 6,34: quia zelus et furor viri non parcet in die vindictae – Act 5,17: repleti zelo).