Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

182

182


      O scelus, o facinus! Quare mihi saepe solebas,
          Pindola, blandiri, iam scio, iam video.
      Quippe meum (pudet heu) paedicas ecce sodalem,
          nam sic praeceptor nominat illud opus,
 5   quando incurvati pueri fodit inguine culum
          major, et obscenis turpe tremit natibus.
      Istud idem tu nempe mihi patrare volebas,
          hinc illae illecebrae, dona et amicitiae.
      Nil tibi nobiscum, nil nobis, pessime, tecum,
10       iam tua sunt etiam munera amara mihi.
      Reddo datos calamos, malesuadas reddo papyros,
          quin et, si possim, poma comesa vomam.
      Vana loquor, nihil ille rubet, nihil improbus horret,
          mulcet adhuc blanda sed mea colla manu.
15   Desinis, aut clamo, succurrite, Pindola nunquam
          dat requiem! Vel sic, o scelerate, fugis.