Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

LÚCIÁRA

LÚCIÁRA[184]


      Nincs igazad, ha megorroltál rám, Lúcia, lelkem,
          mert – úgymond – ügyeid szétsusorogta a szám.
      Nem susorogta, bizony! Hogy honnan tudja a szomszéd?
          Hogy s mint tölt velük a város is annyira meg?
 5   Mondd, oly töksüketet láttál-e, Lucám, aki azt sem
          hallja, ha ágyú szól, azt se, ha dördül az ég?
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[184] 185

5–6 A 183. epigramma hasonlatát (terribilem bombum […] qualiter aestiva fulmina nube crepant) asszociálja Janus, s ezúttal Lucia szörnyű durrantását nemcsak a villámok (fulmina), hanem a hajítógépek (ballistae) és a mennydörgések (tonitrus) robajához hasonlítja.