Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Mellem a mellre, ha combom a combra, ha ajkam az ajkra
Rátapad, és dákóm mélyen öledbe merül:
Kezdetben te legyőzöl minden lányt bujaságban,
S lassan indul az én kéjem a kéjed után.
5 Repkénynél szorosabb ölelésed, a csókod a kagylót
Múlja felül, besegít nyelved, a kéz, a farod.
Ám amikor szétárad a gyors kéj, Lúcia, rajtad:
Már ez elég, liheged, már ez elég, jaj, elég.
Mért lankadsz már most? mondd, Lúcia, mért hagyod abba?
10 Dákóm még meredez, ez neki még nem elég.
(Csonka Ferenc fordítása)
[186] 187
1–4 Az expozíció szakszerű leírása Tibullus (1,8,26), Ovidius (am. 1,4,43–44), Pontano (am. 1,14,11) és Martialis (9,67,1–2) verseiből merít.
5–6 E toposzt Janus az Anthologia Latinában Gallienus római császár (253–268) neve alatt fennmaradt (Treb. Poll. Gall. 11,8) versikében olvashatta (Anth. Lat. 113,2–3: non murmura vestra columbae, / Brachia non hederae, non vincant oscula conchae). A hatodik sort vö. Pont. Erid. 1,9,15: nec manus officio desit.
7–8 Lucia gyors kéjérzete (nimium festina voluptas) valószínűleg Ovidiustól ellesett mozzanat (Ov. am. 1,4,47–48: Saepe mihi dominaeque meae properata voluptas / Veste sub iniecta dulce peregit opus. – Epist. Sapph. 49–50: Et quod, ubi amborum fuerat confusa voluptas, / Plurimus in lasso corpore languor erat). A Janus és Lucia közötti aszinkronitás költői mintája Martialis lehetett (Mart. 1,46: Cum dicis „Propero, fac si facis,” Hedyle, languet / Protinus et cessat debilitata Venus. / Expextare iube: velocius ibo retentus. / Hedyle, si properas, dic mihi, ne properem. – „Mondod, Hédyle: »Rajta, csináld!« – hát ízibe’ lanyhul / S megszűnik nyomban nálam a gerjedelem. / Inkább tartóztass: gátolva előbb nekiállok. / Hédyle, hogyha sietsz, mondd: »Van idő, ne siess!«” Csengery János ford.). Janus a martialisi szituációt megtoldotta Lucia megismételt szavaival („iam satis est” […] „iam satis est”) – ezt a fordító zseniálisan adja vissza.
9–10 A csattanó nyelvi eszközei (medium opus, repugnas, defutui) Ovidius (am. 2,10,36; met. 2,436; 4,358, 370) és Catullus (6,13; 29,13; 41,1) erotikus képi világát másolják.