Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

EGY BUJA KÉJHÖLGYRE

EGY BUJA KÉJHÖLGYRE[186]


      Mellem a mellre, ha combom a combra, ha ajkam az ajkra
          Rátapad, és dákóm mélyen öledbe merül:
      Kezdetben te legyőzöl minden lányt bujaságban,
          S lassan indul az én kéjem a kéjed után.
 5   Repkénynél szorosabb ölelésed, a csókod a kagylót
          Múlja felül, besegít nyelved, a kéz, a farod.
      Ám amikor szétárad a gyors kéj, Lúcia, rajtad:
          Már ez elég, liheged, már ez elég, jaj, elég.
      Mért lankadsz már most? mondd, Lúcia, mért hagyod abba?
10       Dákóm még meredez, ez neki még nem elég.
                                                                 (Csonka Ferenc fordítása)



[186] 187

1–4 Az expozíció szakszerű leírása Tibullus (1,8,26), Ovidius (am. 1,4,43–44), Pontano (am. 1,14,11) és Martialis (9,67,1–2) verseiből merít.

5–6 E toposzt Janus az Anthologia Latinában Gallienus római császár (253–268) neve alatt fennmaradt (Treb. Poll. Gall. 11,8) versikében olvashatta (Anth. Lat. 113,2–3: non murmura vestra columbae, / Brachia non hederae, non vincant oscula conchae). A hatodik sort vö. Pont. Erid. 1,9,15: nec manus officio desit.

7–8 Lucia gyors kéjérzete (nimium festina voluptas) valószínűleg Ovidiustól ellesett mozzanat (Ov. am. 1,4,47–48: Saepe mihi dominaeque meae properata voluptas / Veste sub iniecta dulce peregit opus. – Epist. Sapph. 49–50: Et quod, ubi amborum fuerat confusa voluptas, / Plurimus in lasso corpore languor erat). A Janus és Lucia közötti aszinkronitás költői mintája Martialis lehetett (Mart. 1,46: Cum dicis „Propero, fac si facis,” Hedyle, languet / Protinus et cessat debilitata Venus. / Expextare iube: velocius ibo retentus. / Hedyle, si properas, dic mihi, ne properem. – „Mondod, Hédyle: »Rajta, csináld!« – hát ízibe’ lanyhul / S megszűnik nyomban nálam a gerjedelem. / Inkább tartóztass: gátolva előbb nekiállok. / Hédyle, hogyha sietsz, mondd: »Van idő, ne siess!«” Csengery János ford.). Janus a martialisi szituációt megtoldotta Lucia megismételt szavaival („iam satis est” […] „iam satis est”) – ezt a fordító zseniálisan adja vissza.

9–10 A csattanó nyelvi eszközei (medium opus, repugnas, defutui) Ovidius (am. 2,10,36; met. 2,436; 4,358, 370) és Catullus (6,13; 29,13; 41,1) erotikus képi világát másolják.