Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MAGDOLNÁHOZ

MAGDOLNÁHOZ[190]


      Magdolnám, komaasszonyom, könyörgök
      Hozzád, én nyomorult, segíts meg engem
      S pártolj, mert elemészt a szenvedély már.
      Lángom szép rokonod, Piroska szítja,
 5   S ő jár, ő szalad át gyakorta hozzád,
      Napjában nem is egyszer, s nem kisérik.
      Véled játszogat, énekelget egyre,
      Sétál, fürdik előtted és a fűben,
      Mint friss szarvasünő, szökellve táncol.
10   Néked, jól tudom én, mindenben enged,
      És bármit javasolsz, ő elfogadja;
      Még tán nyolc napig is, ha arra kéred,
      Torkán egy falat, egy csepp víz le nem megy.
      Kérlek hát, javasold, ajánld szerelmem,
15   Unszold szép rokonod, hogy meg ne vessen,
      És majd, hogyha elérnél nála többet,
      Melyről szólani tilt a bölcs szemérem,
      Meglásd, teljesitem, ha bármit óhajtsz.
                                                                 (Nemes Nagy Ágnes fordítása)



[190] 191

1–4 Az expozíció kifejezései (misellus, meo furori, depereo) a catullusi versek hangulatát idézik (Cat. 3,16; 40,1; 45,21; 50,11; 64,94; 35,12; 100,2).

5-11 Catullus (2,8–9; 31,10; 8,4) mellett Horatius Anakreóntól átvett Lyde-hasonlata is motiválhatta Janust (carm. 3,11,9–10: quae velut latis equa trima campis / ludit exsultim metuitque tangi). A Priscát bemutató képsor az Énekek énekét idézi (Ct 2,8–9: ecce iste venit saliens in montibus / transiliens colles / similis est dilectus meus capreae hinuloque cervorum).

12–13 Vö. Mart. 12,71,1: Nil non, Lygde, mihi negas roganti. Ha Magdaléna úgy akarja, Prisca nyolc napon át nem iszik, nem eszik, hasonlóan a Nap (Sol) szerelméért epedő Clytiéhez (Ov. met. 4,262): perque novem luces expers undae cibique – „hosszu kilenc napon át nem evett, nem ivott” (Devecseri Gábor ford.).

14 Vö. Cat. 15,1: Commendo tibi me ac meos amores.

15–18 A versben fellelhető, Pontanónál is azonos metrikai helyzetű két kifejezés (mei furoris – Pont. am. 1,14,10; diebus octo - Pont. am. 1,27,8) miatt a vers keletkezését a padovai évekre (1454–1458) tehetjük.