Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Mézes a nyelved, bársony a tested, csábos az arcod,
S Orsolya, munka előtt tetszel egészbe’ nekem.
Ám ha terád feküszök, fütyim úgy lezuhan valagadba,
Hogy nem punciba bújt, sejteni kezdi legott.
5 Oldalait s fenekét nem is érzi, akár ha a roppant
Légben lengene vagy tóba merülne alá.
Csak dőzsöl tehetetlen-erőtlen a szörny hasadékban,
S kéjre hiába eped makkja gyötörve, szegény.
Mit se segél fara tánca vagy átkaroló szoritása,
10 S nem nyújt az se gyönyört, térde ha vállamig ér.
Kár ez a küzdés, s fogy lihegő kebelem veritéke,
Farkam kínjaitól fájnak a csontjaim is.
Vagy vaginádat az isteneink szűkebbre szereljék,
Vagy neked adjanak dákót ők, megfelelőt.
(Török László fordítása)
[192] 193
1–4 A De vulva Ursulae címen hírhedtté vált négy Janus-epigramma ihletői kétségkívül Beccadelli azonos című, illetve hasonló tartalmú versei voltak (Herm. 2,7: Ad Aurispam de Ursae vulva; Herm. 2,8: Aurispae responsio; Herm. 1,21: Ad Baptistam Albertinum de Ursae luxuria; Herm. 2,10: De poena infernali quam dat Ursa auctori superstiti). Az opus Venereum előtt Ursula teljesen hibátlannak tűnik (tota places – vö. Cat. 86,3,5; Becc. Herm. 1,21,1), ám amikor költőnk nekilát e komoly feladatnak (cum incubui), úgy jár, mint Martialis a XI. könyve 21. epigrammájában szereplő Lydiával. A hölgy annyira tágnak (tam laxa) bizonyult a bilbilisi költő számára, hogy ízibe tíz hasonlatot vetett papírra, így adva hangot elképedésének, emberfeletti próbatételének. A tíz hasonlat (Mart. 11,21,1–10) helyett Janus inkább a tam laxus cunnusban átélt gyötrelmeit adja elő, Martialis verséből csak az alapmotívumot és a csattanót hasznosítja (Mart. 11,21,11–12: Hanc in piscina dicor futuisse marina. / Nescio, piscinam me futuisse puto. – „Azt mondják, a halastóban hogy öleltem e hölgyet. / Úgy hiszem, a tó volt, melyet ölelt a karom.” Csengery János ford.). A Beccadelli által utalásszerűen megidézett vergiliusi Alvilág (Aen. 6,550–570) Janusnál is feltűnik (Aen. 6,237: spelunca alta fuit vasto immanis hiatu). Mégsem Vergilius-paródia, sorai inkább az erotikus költészetből építkeznek (frustra nititur in votum suum – Ov. fast. 1,431–432; 2,614; vibrare nates – Priap. 27,2; Becc. Herm. 2,30,12; in scapulas tollere crura – Ov. ars 3,775; ruptis ilibus – Cat. 80,7–8; ossa dolent – Ov. am. 1,2,4). A gyötrelmeknek is véget vető csattanó Beccadelli címadó versének tanácsát követi (Herm. 2,7,5–6: Aut illam sringas quavis, Aurispa, medela, / aut equidem cunno naufragor ipse suo). A tollant igét Janus kijavítani, kicserélni (corrigere) értelemben használja, miként ezt Gelliusnál (1,17,4–6) olvashatta.