Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Úgy tűnt, Alkméné vagy Andromakhé, ki elém állt,
oly cselesen dagadó, csábteli volt cicomád.
Ám ha lehúzod a göncöd, Teklám, rémes a látvány:
egy behemót, csupa csont, tolla kihullt bagolyé.
(Újvári Károly fordítása)
[195] 196
1–2 A motívum Iuvenalistól ered (6,501–506): „Ilyen tetszésvágy él a szívében! / Annyi a dísz a fején, oly több emeletnyi toronnyá / nő frizurája, hogy Andromachénak véled elölről, / s mintha nem őt látnád, pici hátulról. Tegye ám, ha / sorsa a kis termet, s törpébbnek látszik az apró / pygmaeus nőnél, ha magas saru nincsen a lábán” (Muraközy Gyula ford.). Alkméné a görög mitológiában Amphitrüón felesége, akit Zeusz férje képmását felöltve tett magáévá egy háromszoros hosszúságúra nyújtott éjszakán, s e nászból született Héraklész. Andromakhé a trójai Hektór felesége. Mindketten sudár termetű nők. (Vö. Ov. ars 2,645; 3,777–778.)