Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

POLYCARPUSHOZ

POLYCARPUSHOZ[200]


      Jó, hogy megtértél a latin földről, Polycarpus,
          S meghallgatta az ég, íme, fohászaidat.
      Még jobb volna, ha eljönnél hozzám, ha kibírnád
          Hosszu utad végén még e rövidke utat.
 5   Akkor egész nap csak szavadon csüggnék figyelemmel,
          Míg te mesélsz a nagy út furcsa kalandjairól.
      Mit láttál odalent? Mi világ van? Merre utaztál?
          Mondd el a városokat, mondd el az embereket!
      Ó, ha a léha remény nem játszik szomju szivemmel,
10       Benned egész Rómát zárja magába karom.
                                                                 (Vas István fordítása)



[200] 201

1–4 Az 1462-es velencei követjárásról hazatérő Kosztolányi Györgyöt (Georgius Polycarpust) köszönti e verssel Janus. (Vö. Cat. 9,5–7: Venisti. O mihi nuntii beati! / Visam te incolumem audiamque Hiberum / narrante loca, facta, nationes.) Az égiek meghallgatták Polycarpus kérését (numina nec votis surda tuis, vö. Ov. am. 1,8,86; Pont. 2,8,28; Mart. 6,58,8), mert épségben hazatért.

5–8 Az elképzelt pécsi találkozás költői megfogalmazásához Janus Aeneas és Ankhiszész találkozását asszociáló vergiliusi reminiszcenciákat sorakoztat fel (Verg. Aen. 6,687–688, 692–693, 722: dicam equidem, nec te suspensum, nate, tenebo). Az itáliai politikai állapotokat firtató kérdés ugyancsak Vergilius Aeneisét idézi (7,37–38: Nunc age, qui reges, Erato, quae tempora rerum, / quis Latio antiquo fuerit status). Egy 1462-ben Galeottóhoz írt levélben Janus (TELEKI, II. 89–91 = 255) humorosan utal a kalandjait elmesélő Odüsszeuszra („Pannónia legyen Korkürád, én meg Alkinoosz!”), s most is azt kéri Polycarpustól, hogy „sok nép városait, s eszejárását kitanult” Odüsszeuszként mesélje majd el itáliai élményeit.