Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A GYÜMÖLCSTŐL ROSKADOZÓ FÁRÓL

A GYÜMÖLCSTŐL ROSKADOZÓ FÁRÓL[202]


      Húzza gyümölcse, karó támasztja a fát: idegen már
          sokszor védte, kinek kárt okozott gyereke.
                                                                 (Kurcz Ágnes fordítása)



[202] 203

1–2 Hasonló allegorikus képalkotás jellemzi Janus De arbore nimium foecunda (El. I. 14 = 251) című elégiáját is, az abban megfogalmazott önmetafora e kétsorosban mintegy összegzi a költő mondanivalóját (251,29–34: Poma gravamen habent, et se gestantibus obsunt, / Innocui foliis forma decoris adest. / At te qui trasis, furcam supponere lapsae / Ne pigeat, stratas et relevare comas. / Saepe peregrinae fovit clementia dextrae, / Tristia cognata vulnera facta manu). A mintául szolgáló, tévesen Ovidiusnak tulajdonított Nux (A gesztenyefa) című elégia egyik hangsúlytalan gondolata Janusnál az allegória legfontosabb része (Nux 13–14: Pomaque laesissent matrem, ni subdita ramo / longa laboranti furca tulisset opem). Ugyancsak fontos egy másik részlet (Nux 107–108: Fructus obest, peperisse nocet, nocet esse feracem, / Quaeque fuit multis, et mihi praeda malo est), amely az elégiában is megfogalmazódik (251,11–12: Quam nucis est peior mea sors, ego laedor ab ipsis / Fructibus, ob fructus laeditur illa suos). Párhuzamként idézhetjük Ovidius keserű hangját is, aki Tomiban egykori nagy sikerű verseit (Ars amatoria) okolta nyomorúságos magányáért (trist. 3,14,6; Pont. 1,2,136).