Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MÁTYÁS KIRÁLYHOZ

MÁTYÁS KIRÁLYHOZ[205]


      Azt tudakoltad előbb, kegyes királyom, ó,
      Uralkodók legjobbika,
      Abból, amit magadénak tudsz, mit adj nekem?
      Akármit, csak ne titkaid!
                                                                 (Tellér Gyula fordítása)



[205] 206

1–4 A Lüszimakhosz (i. e. 360–281, Nagy Sándor tisztje és testőre, majd i. e. 305-ben Trákia királya) és Philippidész (i. e. 300–?, görög komédiaíró) között lezajlott, a janusival megegyező anekdotikus esetet Plutarkhosz több művében is megörökítette (Dem. 12; Moralia 508c, 517b). Janus az 1458. febr. 28-án Marco Aureliónak dedikált, De curiositate című Plutarkhosz-fordításában így fogalmaz (TELEKI, II. 28): Recte igitur Philippides comoediarum poeta, cui cum aliquando rex Lysimachus dixisset: „Quid vis tibi meorum impertiam?” „Quidlibet,” inquit, „o rex, arcanis tantum exceptis.” A Mátyás királynak ajánlott De dictis regum et imperatorum című fordítását 1467. okt. 15-én fejezte be. A történet ebben is megtalálható (ÁBEL, 49): [Lysimachus] Philippidi, comoediarum scriptori, amico et familiari suo, „Quidnam” ait, „tecum de meis communicem?” „Quidvis,” inquit ille, „praeter secreta.” Janus az epigramma megírásához mindkét fordítását felhasználta, a vers keletkezése azonban csakis az utóbbi fordítás időszakára tehető.