Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Azt tudakoltad előbb, kegyes királyom, ó,
Uralkodók legjobbika,
Abból, amit magadénak tudsz, mit adj nekem?
Akármit, csak ne titkaid!
(Tellér Gyula fordítása)
[205] 206
1–4 A Lüszimakhosz (i. e. 360–281, Nagy Sándor tisztje és testőre, majd i. e. 305-ben Trákia királya) és Philippidész (i. e. 300–?, görög komédiaíró) között lezajlott, a janusival megegyező anekdotikus esetet Plutarkhosz több művében is megörökítette (Dem. 12; Moralia 508c, 517b). Janus az 1458. febr. 28-án Marco Aureliónak dedikált, De curiositate című Plutarkhosz-fordításában így fogalmaz (TELEKI, II. 28): Recte igitur Philippides comoediarum poeta, cui cum aliquando rex Lysimachus dixisset: „Quid vis tibi meorum impertiam?” „Quidlibet,” inquit, „o rex, arcanis tantum exceptis.” A Mátyás királynak ajánlott De dictis regum et imperatorum című fordítását 1467. okt. 15-én fejezte be. A történet ebben is megtalálható (ÁBEL, 49): [Lysimachus] Philippidi, comoediarum scriptori, amico et familiari suo, „Quidnam” ait, „tecum de meis communicem?” „Quidvis,” inquit ille, „praeter secreta.” Janus az epigramma megírásához mindkét fordítását felhasználta, a vers keletkezése azonban csakis az utóbbi fordítás időszakára tehető.