Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A BESÚGÓKRA

A BESÚGÓKRA[207]


          Sok gazságtok után egy jót is tesztek,
          Aljas, rút besugók: most mélyebb csend van.
                                                                 (Fodor András fordítása)



[207] 208

1–2 A besúgók elleni epigrammasorozat (Epigr. I. 226, 227, 228) Plutarkhosz De curiositate című írásának alábbi, Janus által lefordított részletére vezethető vissza (TELEKI, II. 44): Atqui tyrannos, quibus necesse est scire universa, nihil tam invisos facit, quam genus illud hominum, qui auricularii et delatores dicuntur. – „A türannoszoknak fontos, hogy mindenről értesüljenek, de még őket sem teszi semmi olyan gyűlöletessé, mint az az emberfajta, amelyet hosszúfülűnek vagy besúgónak neveznek.” (Honffy Pál ford.) Hasonlóan a 44. epigrammához, ez a kétsoros is choliambus (szkazón, „sánta” vagy „bicegő” jambus) versmértékben íródott. E metrumot a latin költők közül Catullus (carm. 8, 22, 31 etc.) és Martialis (1,84; 1,96; 7,26 etc.) használta előszeretettel. Janus epigrammájának csattanója a tacere (hallgatni) és a silere (csendben lenni) igék szójátékára épül.