Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A KIRÁLYI KOCSIT VONÓ SZARVAS

A KIRÁLYI KOCSIT VONÓ SZARVAS[209]


      Hogy pagonyára sem emlékezvén, most ez a szarvas
          Embert nem retteg, sem harapós ebeket,
      Sőt tanulékony nyakkal könnyen bírja a hámot:
          Mind a te érdemed ez – el ki vitatja –, király.
 5   Ilyen igába hajolt gímszarvas húzza Diána
          Gyors szekerét lombos Taygetos ormain át.
      Ilyen volt, amíg ép ésszel járt és az ebek nem
          Marcangolták szét, délceg Agenorides.
      Ember oly vad lehet-é, hogy nem szolgálna neked, hisz
10       Még a vad is szivesen hordja erős zabolád!
                                                                 (Vajda Endre fordítása)



[209] 210

1–4 Az amfiteátrumi látványosságok egyik attrakciójaként Martialis egy sereg megszelídített vadat sorol fel (köztük a szarvas is – Mart. 1,104,4: mordent aurea quod lupata cervi), amelyek mintegy a császár, Domitianus isteni numenjét hivatottak bizonyítani. Az expozíció nyelvi eszközei Vergilius (posita formidine – Aen. 3,612; trahit esseda collo – georg. 3,204), Horatius (docili trahit collo – carm. 3,3,14–15) és Martialis (quod […] trahit esseda – Mart. 1,104,8) verseit idézik.

5–6 Diana (Artemisz) a görög mitológiában Zeusz és Létó leánya, az erdők és a Hold, a vadászat és az élő természet szűzies istennője, Lucina néven a szülő nők segítője, Hekaté néven az Alvilág egyik istennője. Nimfáktól kísérve sáfrányszínű vadásztunikában járja az erdőket és a hegyeket, aranykocsiját két pár szarvasünő húzza (vö. Hom. Od. 6,102 sq.; Claud. 24,284). A Taügetosz hegység Spártában található Lakóniké és Messzénia között, Homérosznál (Od. 6,102–103) e tájon vadászik az istennő. A hasonlat lehetséges mintái Vergiliusnál találhatók meg (georg. 3,89–94; Aen. 1,498–501).

7–8 Aktaion (Agenorides), Agénór főníciai király unokája, Arisztaiosznak és Kadmosz leányának, Autonoénak a fia híres vadász volt. Gargaphie közelében vadászva megpillantotta a nimfáival meztelenül fürdőző Artemiszt, aki haragjában szarvassá változtatta. Kutyái – nem ismervén fel átváltozott gazdájukat – széttépték (vö. Ov. met. 3,138–252). Janus megfogalmazása Ovidiust idézi (met. 3,229: heu famulos fugit ipse suos!)

9–10 A Horatiust idéző sor (vö. epist. 1,1,39: nemo adeo ferus est, ut non mitescere possit) Martialishoz (sp. 10,5–6: Quos decet esse hominum tali sub principe mores, / Qui iubet ingenium mitius esse feris!) hasonlóan a ferus/ferae szójátékra épít. Ha már a vadak (ferae) is önként igába hajtják fejüket (vö. Claud. 11,25–30), akkor ki lehet oly vad (ti. ferus homo), hogy ne szolgálna önként a királynak.