Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

VENDÉGSÉGBE HÍVJA MAGÁHOZ MÁTYÁS KIRÁLYT

VENDÉGSÉGBE HÍVJA MAGÁHOZ MÁTYÁS KIRÁLYT[210]


      Úgy várjon rád egykor a menny aranyos palotája,
          Ó, Mátyás, kit övez Juppiter égi kegye,
      Mint ahogyan házam vendégül várja királyom.
          Felség, el ne kerülj, bárha szerény a lakom!
 5   Azt mondják, hogy a föld nagy Békehozója Molorchust
          Nem fitymálta le szűk kis kalyibája miatt.
                                                                 (Kálnoky László fordítása)



[210] 211

1–2 Az uralkodó-panegyricusok hagyományos motívumával indítja költeményét, azaz a majdan istenek közé emelkedő uralkodó még sokáig éljen itt a földön, és távol legyen az a nap, amikor övéitől az ég csillagai közé távozik (vö. Hor. car. 1,2,45–46; Ov. met. 15,868–870; Mart. 5,65,15–16; 8,39,5–6; 13,4; Stat. silv. 1,1,106; 4,2,22). Az égi convivium helyett (vö. Mart. 8,39,5–6: esse velis, oro, serus conviva Tonantis) Hunyadi Mátyást az ekkor már pécsi püspöki címet viselő Janus invitálja lakomára, valószínűleg 1461 júliusában, amikor az uralkodó Pécsett tartózkodott.

3–4 Bravúros költői technikával két mitológiai hospitium jelenítődik meg. Euander király fia, Pallasz e szavakkal invitálja apja hajlékába a szövetséget kérő Aeneast (Verg. Aen. 8,122–123: „egredere o quicumque es” ait „coramque parentem / adloquere ac nostris succede penatibus hospes.” – vö. még Aen. 1,627: Dido invitálása Aeneashoz és társaihoz). A 4. és a 6. sor nyelvi elemei Ovidius Fastijának azt a részletét asszociálják, amikor a leányát, Perszephonét kereső Démétért (Cerest) az egyszerű földműves, Keleosz, kicsiny kunyhójába hívja (Ov. fast. 4,515–516: et orat / tecta suae subeat quantulacumque casae; 4,526: nec exiguae despice tecta casae).

5–6 A földet a különböző szörnyektől megszabadító Héraklész (pacator orbis – Sen. Herc Oet. 1990) a nemeai oroszlán megölésére érkezett Kleónaiba, és itt egy Molorkhosz nevű napszámos szerény körülményei ellenére megvendégelte a legnagyobb héroszt. Vö. Stat. silv. 4,6,51; Mart. 9,43,13 etc. A Panegyricus in Messallae című vers alábbi részlete kerülhetett át Janus epigrammájába (13–14): quin etiam Alcides, deus adscensurus Olympum, / laeta Molorchaeis posuit vestigia tectis.