Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

GALEOTTO BAJVÍVÁSA

GALEOTTO BAJVÍVÁSA[218]


      Mint amilyen búsan szedegette föl egykor Achelous
          roncs bikaszarvát, mit Herkules ökle letört:
      éppúgy hagyta Halesus, akit megvert Galeotto,
          csúfolt címereit lent a porond fövenyén.
 5   Mátyásnak tetszett e latin párbaj, s a nagy érsek,
          Esztergom feje is jót kacagott az ügyön.
      Hát te se bánd, hogy az iskolamester lett az erősebb:
          Merkur néha tanít minket ilyesmire is.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[218] 219

1–2 Héraklész és Akhelóosz folyamisten az aitóliai Kalüdónban küzdöttek meg Oineusz király leányáért, Déianeiráért. Héraklész a bikává változó Akhelóoszt olyan erővel vágta földhöz, hogy jobb oldali szarva tövig letört (Ov. epist. 9,139: Cornua flens legit ripis Achelous in undis; am. 3,6,35–36: Cornua si tua nunc ubi sint, Acheloe, requiram, / Herculis irata fracta querere manu).

3–4 Galeotto Marzio, a palaisztra (a birkózás küzdőtere, ma: „szőnyeg”) tudományának jeles bajnoka (El. II. 4,39: Praecipue fortem scis exercere palaestram), valószínűleg 1469-ben, Hunyadi Mátyás Podjebrád György elleni hadjárata során vívta a Janus versében megörökített birkózó párviadalt. A Refutatio obiectorum in librum de homine (Bologna, 1476) című művében Galeotto közli Janus versét. A birkózóviadal szenvedő alanya Galeotto szerint egy magyar katona volt. Janus két másik viadalt is megidéz: Héraklész és Erüx Szicíliában lezajlott ötödik tusáját, amely Erüx halálával végződőtt (Ov. Ibis 393: Ut iacet Aonio luctator ab hospite fusus), illetve Tüdeusz és a Kleónaiból származó Agülleusz összecsapását, amely után az utóbbi vereségének csúfos nyomait hagyta a földön (Stat. Theb. 903–904: sternitur, ac longo maestus post tempore surgit, / turpia signata linquens vestigia terra).

5–6 A „nagy érsek” Vitéz János (ekkor már mint az Esztergomi Érsekség, Archiepiscopatus Strigoniensis feje). A Latiae palaestrae kifejezés valószínűsíti, hogy Halesus is Itáliából származott.

7–8 Mercurius (Hermész) az istenek hírnöke, az ékesszólás, a kereskedelem, a tolvajlás istene, a birkózó tudomány (palaestra) tanítómestere is (vö. Hor. carm. 1,10,4; Ov. fast. 5,667). Janus metaforáját (Mercurius noster = Galeotto) a fordítás másként adja vissza.