Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

JOANNES SAGUNDINEUSNAK

JOANNES SAGUNDINEUSNAK[22]


      Muzsa a chalcisi Jánost, ó, keresd fel,
      Pontanus tizenegy-láb verseit kérd!
      Azt is kérd mielőbb, hogy küldje nékem,
      Ki utánuk epedve, vágyva vágyom,
 5   Mint akár a leány után az ifjú.
      Mert bizony nem izetlen, durva egy sem,
      Ám milyent a finom Catullnak, édes
      Marsusnak vagy az élces Martialnak
      Játszi tréfa sugallt s ledér Cupido.
10   Hogyha tán nem akarná nélkülözni
      Pontanus tizenegy-láb verseit, hát
      Küldjön ő legalább saját müvéből.
                                                                 (Hegedűs István fordítása)



[22] 22

1 Janus a padovai tanulóévek (1454–1458) alatt ismerkedett meg a nagy hírű velencei Niccolo Sagundino fiával, Giovanni Sagundinóval. A Guarino-tanítvány Marco Aurelio (lásd 253/1. jegyzet) velencei házában találkoztak. Giovanni Sagundino termékeny versíró volt; Janusszal négy verses levelet váltott, ezeket Ábel Jenő adta ki (ÁBEL, 99–103).

2 Giovanni Pontano (1426–1503) a latin nyelvű humanista költészet egyik legnagyobb alakja. Az 1450-es évek elején jelentette meg a catullusi költészetet nyelvi, formai és tartalmi vonatkozásaiban követő „első zsengéit” (Pruritus, Amores), melyeknek legtöbbje Catullus kedvenc versformájában, a 11 szótagos hendecasyllabusban íródott. Janus minden bizonnyal már a „Múzsa által” Giovanni Sagundinótól neki küldött könyv kézhezvétele előtt ismerte Pontano verseit, hiszen a bennük felbukkanó jellegzetesen catullusi nyelvi és formai eszközöket, tudatos allúziók formájában, maga is beépítette e versébe.

7–8 Caius Valerius Catullus (i. e. 87–55) az egyik legeredetibb római költő, a Cicero által (ad Atticum 7,2,1) neoterikus költőknek, másutt új költőknek (poetae novi) nevezett irodalmi csoportosulás vezéralakja, a hellenisztikus kisköltészet műfajainak (epyllion, epigramma, elégia) meghonosítója a római irodalomban. Catullus és társai (Cinna, Calvus, Gallus) az alexandriai tudós költészet képviselőjét, a khalkiszi Euphoriónt (i. e. 276/75–210) tekintették példaképüknek (Cicero „Euphorión majmolóinak” is nevezte őket), elképzelhető, hogy Giovanni Sagundino jelzője (chalcisi) erre utal. – Domitius Marsus Augustus-kori epigrammaköltő, Vergilius és Tibullus kortársa. Amazonis címmel írt egy eposzt (vagy epylliont) és egy Cicuta című versgyűjteményt. Írásaiból mindössze egy epigramma maradt fenn. Janus aligha ismerte Marsus költeményeit (Catulluséit és Martialiséit annál inkább), valószínű, hogy csupán Martialis és Beccadelli soraira (Mart. praef. 11; 5,5,6; Becc. Herm. 1,20,3–5) reflektál. Beccadelli, Pontano és végső soron Janus is e költői irányvonal folytatójának tekinthető.