Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Jobb pajtásom nincs, aki még kedvelne is engem,
És Permessa-vizet többet ivott valaha.
Marcellus gyászolja fiát. Vigaszára megírtam
Versemet. Itt küldöm s várom itéletedet.
5 Nem kell tőled a taps, sem az ujjongó egyetértés,
Jó Galeottóm, sőt még te sojwz-t se kiálts!
Megkapod azt a kegyencek hitvány, rossz seregétől,
Hadd véljem, hogy e vers Quintiliusra talált.
(Hegedűs István fordítása)
[223] 224
1–3 Janus egykori pártfogójának, a gazdag velencei Jacopo Antonio Marcellónak meghalt Valerius nevű kisfia, s gyászát enyhítendő, ez alkalomra ő is verset küldött, hasonlóan az itáliai költőkhöz (Baptista Guarino, Francesco Filelfo, Giorgio Trapezunzio). Bár Janus e versben több költeményről (carmina solantia) szól, csak az Epitaphium Valeri Marcelli című epigrammáját ismerjük. Galeotto két szempontból is kiérdemli, hogy e versek elbírálója legyen: ő Janus legjobb barátja (nec amicitia iunctior ullus – vö. Ov. trist. 3,6,4, 19), és nála senki sem „ivott többet” a Permésszosz vizéből. Azaz: emberi és költői értékei, őszintesége, műértése okán tárgyilagos, segítő szándékú kritikát várhat tőle Janus.
4 Vö. Aeneas Silvius (epigr. 43,9–10): Sic opus hoc nostrum potis es relimare: lege ergo / Carmina iudicio discutienda tuo = Cynth. 18,14.
5–6 A kifejezések a martialisi epigrammák bértapsolóit, dicsérő szavakat szajkózó sznobjait, pénzre éhes klienseit idézik (1,3,7; 1,76,10: magnum, sed perinane sophos; 6,48,1: grande sophos clamat tibi turba togata).
8 Horatius az Augustus-kori irodalmi élet jeles kritikusában, Quintilius Varusban látta a műbírálat tökéletes megtestesítőjét (ars 438–439: Quintilio siquid recitares, „corrige sodes / hoc” aiebat „et hoc”; vö. ars 450–452: „aki nem mondta: […] »Barátom, / mért bántsam kicsiségért?« Mert az ilyen »kicsiség«-ből / nagy baj lesz, ha ezért sül fel kinevetve a szerző!” Muraközy Gyula ford.).