Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

JÁNOS ESZTERGOMI ÉRSEKHEZ

JÁNOS ESZTERGOMI ÉRSEKHEZ[226]


      Nappalon, éjjelen át mért küszködöl oly szakadatlan,
          Ó, atya, kit sohasem hagy lenyugodni a gond?
      Csak Japetus fia tűrt ennyit szörnyű madarától,
          S Atlas görnyedt így földteke súlya alatt.
 5   Élvezed azt, hogy nem jut percnyi időd se pihenni,
          És örökös gond közt várod öregkorodat?
      Nincs e világon, mit meg nem rokkant a törődés,
          Még te se vagy vasból, téged is őröl a kor.
      Herkules is nyugodott olykor s a kóbor Ulysses,
10       Azt hiszem, még maga az ég ura, Juppiter is.
      Míg másokra ügyelsz, ne feledd hát önmagadat sem,
          Úgy élj társaidért, hogy bele majd te se halj!
                                                                 (Szabó Magda fordítása)



[226] 227

1–2 Az 1465 februárjában esztergomi érsekké választott Vitéz Jánoshoz írt versből a féltő-aggódó szeretet hangja szól. Atyjaként tisztelt nagybátyját úgy jeleníti meg, mint aki a haza üdvéért érzett, vállalt gondoktól szinte sohasem tud szabadulni (vö. Cic. somn. Scip. 9,2: hanc tu exerce optimis in rebus. sunt autem optimae curae de salute patriae, quibus agitatus et exercitus animus velocius in hanc sedem et domum suam pervolabit – „A legszebb tettekben gyakorold lelkedet. A hazáról való gondoskodás ér a legtöbbet, ha a lélek abban munkálkodik s gyakorolja magát, gyorsabban felszáll ide az égi szállásra, otthonába.” Havas László ford.).

3–4 Két mitológiai hős örök gyötrelméhez hasonlítja a fáradhatatlan főpap önpusztító foglalatosságait. Prométheusz (Iapetosz titán és Klümené fia) ellopta a tüzet az égből, s odaajándékozta az emberiségnek. Büntetésül Zeusz mezítelenül a Kaukázushoz láncolta, s ott egy sas (keselyű) naponként tépdeste a máját, mely éjjel mindig újranőtt. Atlasz, Prométheusz testvére, részt vett a titánoknak az olümposzi istenek elleni lázadásában, s ezért Zeusz azzal büntette, hogy mindörökké ő tartsa a vállán az égboltot.

9 Az újabb mitológiai példák azt igazolják, hogy az örökös nyugtalanság, a folytonos fáradalmak, gyötrelmek véget kell hogy érjenek egyszer, hiszen a vad Héraklész (trux Alcides) fáradságos tizenkét munkája, kínzó viszontagságok, majd kegyetlen halála után kiérdemelte, hogy az olümposzi istenek közé kerülhetett. A tíz évig tartó trójai háborút követően Odüsszeusz újabb tíz évig bolyongott, míg végre számos kaland és szenvedés után hazatérhetett Ithakába feleségéhez és fiához.

10 Zeusz, aki hosszú harcok után lett az Olümposz ura, leverve a Gigászok, majd a Titánok lázadását, olykor félreteszi haragos villámait.

10 A gnomikus tanulságú zárósor Seneca egyik bölcs tanácsát formálja át (Anth. Lat. 18,8: Uni vive tibi, nam moriere tibi).