Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MARSILIUS FICINUS

MARSILIUS FICINUS[230]


      Míg Plátó lelkét keresém az Elysiumban,
          Marsiliusba lakik, mondta a számoszi agg.
                                                                 (Hegedűs István fordítása)



[230] 231

1–2 Marsilio Ficino (1433–1499) humanista orvos és filozófus, az újplatonikus bölcselet jeles képviselője, akivel Janus személyesen 1465 nyarán ismerkedett meg Firenzében. A firenzei Accademia Platonica vezetője 1469. ápr. 5-én kelt ajánlólevelében küldte el Janusnak híres Symposion-kommentárját. Platón (i. e. 428–348), az ókori idealista filozófia legnagyobb hatású filozófusa, a lélek halhatatlanságát hirdette. A lélekvándorlás tanát megfogalmazó szamoszi filozófus, Püthagorasz (Samius senex – Ov. trist. 3,3,62) szellemi örököse. Az Élüszion a boldogok legendás hona a föld nyugati peremén. Paradicsomi táj, ahol az örök tavasz uralkodik. Vergiliusnál az Alvilágban elhatárolt terület (elíziumi mezők), ahol a kiemelkedő hősök, a jók és az igazak halált nem ismerve élnek (Aen. 6,638 sq.). Az Elüszion képzete összeolvad a Boldogok szigetével, melyet a későbbi geográfia az Atlanti-óceánba helyezett. Janus kétsorosa az Anthologia Palatina egyik epigrammájának zárósoraihoz hasonló gondolatot fogalmaz meg (Anth. Pal. 7,65,3–4).