Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

233

233


      Henrice, nostri quando praeclaras voles
          cantare laudes praesulis,
      ne, quaeso, longis excites prohemiis
          iuncto Camenas Pythio.
 5   Cocco rubenti tu modo summa sacrum
          pr[a]escribe nomen pagina:
      irrevocatus ultro Musarum chorus
          tuo advolabit carmini,
      nec c[o]epta solum promovebit Delius,
10       verum ipse rector c[a]elitum
      fulmen reponet et simul plectro levi
          tentabit argutas fidis.
      Nam cuius unquam tanta diis magnis fuit,
          aut esse cura debuit,
15   quantam irreprensis noster emeruit parens
          mentis beat[a]e dotibus;
      Fabiis, Metellis, Quinctiis, Catonibus,
          Curiis, Camillis sanctior –
      melioris illos s[a]eculi sinceritas
20       virtute fecit pr[a]editos –
      iste, iste maior, labe quem nulla inquinat
          nec ultimi f[a]ex temporis,
      sed sic nitescit improbos inter probus,
          spinas ut inter lilium,
25   quare superbas parce mirari domos,
          sacer colit quas pontifex.
      Haud ulla talem ceperit digne virum
          sedes, nisi [a]ether igneus,
      anim[a]e molestis qua solut[a]e vinculis
30       in orbe gaudent Lacteo.
      Diu tamen tu, si, sapis tellus, tene,
          sortita quod vix es decus;
      tot pictus astris nec tibi invideat polus
          sidus [quod semp]er unicum.