Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

VIDNEK

VIDNEK[234]


      Nincs, aki olvasná, mondod, Vid, hát minek írok?
          Írok a Múzsáknak, Vid, s magamért dalolok.
                                                                 (Lator László fordítása)



[234] 235

1–2 A rezignált hangú kétsoros mesterien tömöríti Ovidius pontusi elégiáinak visszatérő gondolatát. Vö. trist. 4,1,89–91: Sed neque cui reticem, quisquam est, mea carmina, nec qui / auribus accipiat verba Latina suis. / Ipse mihi – quid enim faciam – scribo legoque; trist. 1,5,29: Cur igitur scribam, miraris? miror et ipse; trist. 3,14,39–40: Nullus in hac terra, reticem si carmina, cuius / Intellecturis auribus utar, adest. Vö. még trist. 4,1,19–20; 4,10,117–118: Gratia, Musa, tibi! nam tu solacia praebes, / Tu curae requies, tu medicina venis; Balassi Bálint 53. verse: Az hét planétákhoz hasonlítja Juliát. Sibi canit et Musis.