Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

BÉKÉÉRT

BÉKÉÉRT[238]


      Ó, fenséges Atyánk, ki a csillagos égben örökké
      Tartó szent hatalommal uralkodsz, vesd ma e gyászos
      Földre királyi szemed, hol Mars dühe féktelenül dúl,
      És hosszú pusztító háboru irtja a népet.
 5   Adj nékünk most már, ó, legkegyesebb Atya, békét,
      Mely a nehéz bajokat s a halál rémét tovaűzi.
                                                                 (Kálnoky László fordítása)



[238] 239

1–6 A Mindenható Atyához intézett imát Janus „profán” (klasszikus) nyelven fogalmazza meg, az Úr a humanista költészet tradíciói szerint Zeusz (Jupiter) attribúcióit kapja (vö. Verg. Aen. 10,100: tum pater omnipotens; 10,17: o pater, o hominum rerumque aeterna potestas; 1,229–230: o qui res hominum deumque / aeternis regis imperiis; 10,53–54: magna dicione iubeto / Karthago premat Ausoniam; 1,226: [Iuppiter] Libyae defixit lumina regnis; Boeth. cons. carm. 5,42–43: O iam miseras respice terras; Claud. 15,35: miserere tuae, pater optime, gentis). Janus béke-fohásza megidézi Guarinónak egy 1413-ban keletkezett versét is, amely a 238. versre szintén hatott (Epist. I. 19,30–32: Nunc tuus ille ferox alias Mars dissipet oras, / nunc alias sine concutiat terroribus urbes, nunc late vastet populos et caede cruentet). Vö. még Pont. de laud. div. 6,33–36: Hunc igitur precibusque piis studioque fideli / placemus, nostro det veniam sceleri, / det pacem, mala cuncta procul morbosque famemque (pellat et hostiles det superare manus.