Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Műved a hosszu Oresteiával szinte vetekszik,
vagy még hosszabbal, hogyha netán van ilyen.
Kíméld kérlek szent dühödet, Basinus, Apollo
rég belefáradt és végre pihenni akar.
5 Ó, dicsfényed mily ragyogást ad majd Latiumnak:
mily hahotától zeng majdan az aoni csúcs!
Hesperised, mely már oly sok törlést, vakarást tűrt,
közszemlére kerül, nézi, csodálja a nép!
Nem halaké lesz már, tömjénnel telve fog állni
10 istenek, istennők mennyei színe előtt.
(Zala Mária fordítása)
[24] 24
1–3 Basinio de Parma (1425–1457) híres humanista költő, Sigismundo Pandolfo Malatestának (1417–1468), Rimini fejedelmének udvari költője. 1446–1450 között Ferrarában Guarino tanítványa volt, majd 1450-ben került a rimini udvarba. A sokak által összeférhetetlennek tartott Basiniót Janus is többször kigúnyolta, e versével az 1455-ben napvilágot látott híres epikai művét, a Hesperist figurázza ki. Basinio művét a szinte egyedüli barátjának számító Roberto degli Orsi a Laudes Basinii Parmensis című hízelgő költeménnyel magasztalta: Pagina cum docto pridem mea certat Horeste, / Clarior atque ipso si quis Horeste fuit. / Parcere nec sacro potis est mea musa furori, / Quin etiam requiem pulcher Apollo negat. / Qualis io Latiis ea lux fulgebit in oris, / Quantus in Aonio vertice cantus erit. / Hesperis illa meas cum nusquam passa lituras / In populi veniet conspicienda manus. / Non metuet scombros, nec thuris odora Sabaei / Grana, sed ante Deos stabit et ante Deas. Janus néhány szó kicserélésével ellentétes előjelűvé formálta a verset. A dicséretből így epés, gúnnyal teli invektíva lett, a hosszú Hesperis pedig elnyerte a rossz versek, a rossz monumentális mitológiai eposzok méltó büntetését.