Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MARCO GIORGIÓNAK ÉS ANTONIOLÓNAK, MIKOR SCIENTÁBAN NYARALTAK

MARCO GIORGIÓNAK ÉS ANTONIOLÓNAK, MIKOR SCIENTÁBAN NYARALTAK[240]


      Az csak a boldog most igazán, az a boldog a földön,
          Kit kedves faluján ér el a könnyü idő.
      Mert csudajó falun élni – a városi élet unalmas;
          Géniusz él a falun – innen az is menekül.
 5   Hej, ti ma fürge kopókkal nagyfülü nyúlra vadásztok,
          Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
      Lassan lépkedtek most lankás zöldfüvü réten,
          Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
      Tőrrel fogjátok meg a lomha, kövérke rigókat,
10       Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
      Hízelgő gyönyör és játékos tréfa kisérget,
          Csendesség, nyugalom, szívderitő szerelem.
      Formás nimfákat láthattok a sűrü ligetben,
          S kaphattok tőlük isteni csókokat is.
15   Isztok jóizüen, tele vagytok jó falatokkal,
          Friss, puha ágy öleli elnehezült hasatok.
      Érdemetekhez méltón éltek e menny közepében,
          Jótét lelkeitek díja e szép jutalom.
      Hej, de szeretnék én is az enyhe Scienta vidékén
20         Csendbe faluzgatni, kedveseim, veletek.
      Bár Pegazusnak szárnya emelne a híg levegőbe!
          Ó, bár juthatnék házatokig valahogy!
      S mért ne ragasszak tollból szárnyat tiszta viasszal:
          Majd vállamra veszem s könnyeden ellebegek,
25   Azt mondják, Ikarus, hogy apád tett így legelőször.
          S mért ne lehetnék én éppoly ügyes repülő?
      Atlas szépszavu sarja, szülötte a tünde Maiának,
          Szárnyas lábon akit ringat az égi világ.
      Kérlek, tollas szárnyadat add kölcsön kis időre,
30       Míg a scientai víg ház küszöbére jutok,
      Úgy hírlik, Danaé fia is gyors tollaidon szállt
          Gorgó rettenetes iszonyu fészke felé.
      S áldozatul gyönyörű aranyos bika-szobrot ajánlok,
          Tündöklőbbet, akár télen a hótakaró.
                                                        (Tellér Gyula fordítása)



[240] 241

1–4 A vers vélhetőleg az 1450 előtti évekre tehető. A kezdősoraiban bemutatott falusi élet dicsérete a klasszikus irodalomban toposznak számított (vö. Verg. georg. 2,458 sq.; Hor. sat. 1,1,12; epod. 2; Pont. am. coniug. 2,3,15 sq.; Ov. epist. 18,9 etc.). A Genius az életerő megtestesítője, majd későbbi jelentésében kísérője és védőszelleme a férfiaknak, általában minden embernek, a háznak, a családnak, egyéb emberi közösségeknek, az államnak (vö. Hor. epist. 2,1,144; 2,2,187).

11–12 Guarinónak 1433-ban Giovanni Marrasióhoz írt verséből merít ihletet (Epist. II. 612,3–4: Vos pax dulcis alit placidusque per otia risus, / Vos iocus et ludus, vos comitatur amor).

21 Pegazus szárnyas csodaparipa, Medusza törzséből pattant elő, amikor Perszeusz annak fejét levágta. A motívum Catullusnál (58b,2) és Propertiusnál is megtalálható (2,30a,3).

25 Daidalosz és Ikarosz történetét Ovidius kifejezései jelenítik meg (met. 8,209, 231; ars 2,67,93).

27–28 Hermészt, Zeusz és Maia fiát rendszerint szárnyas saruval ábrázolták. Janus Hermészt segítségül hívó sorai horatiusi (carm. 1,10,1) és ovidiusi (fast. 5,88, 666) részletekből építkeznek.

31–32 Perszeusz, Zeusz és Danaé fia (iuvenis Danaieus) azt a feladatot kapta, hogy hozza el Medusza fejét. Athéné és Hermész oltalma alatt, a Graiákat (Enüó, Pephrédó, Deinó) becsapva (Ov. met. 4,772) sikerült neki ködsüveget, szárnyas sarut és tarisznyát szereznie Sztüx nimfáitól (Apollod. mit. 2,4,2), amelyekkel eljutott a Gorgók (Szthenó, Eurüalé, Medusza) félelmetes házához, s ott Hermész gyémántsarlójának és Pallasz Athéné bronzpajzsának együttes segítségével levágta Medusza fejét. Janus szerint Hermész adta kölcsön szárnyas saruját Perszeusznak, a megfogalmazás valószínűleg Hyginust követi (fab. 64,2: Perseus Mercurii talaribus volans).

33 Perszeusz a Gorgó-fej segítségével legyőzte azt a szörnyű tengeri sárkányt, amely Kassziopeia lányát, a sziklához kötözött Andromedát akarta elpusztítani. A tengeri szörnyeteg legyőzése után három oltárt állított: Athénének tehenet (vacca), Hermésznek borjút (vitulus), Zeusznak bikát áldozott (Ov. met. 4,753–756). Janus megfogalmazása nem Ovidiust követi, hanem Vergiliust, akinél Ascanius (Aeneas fia) ígér Zeusznak ilyen áldozati állatot (Aen. 9,627–628: statuam ante aras aurata fronte iuvencum / candentem pariter caput cum matre ferentem; 3, 20-21: superoque nitentem / caelicolum regi mactabam in litore taurum).