Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

BETEGESKEDÉSE MIATT PANASZKODIK 1466 MÁRCIUSÁBAN

BETEGESKEDÉSE MIATT PANASZKODIK 1466 MÁRCIUSÁBAN[247]


      Hát én azt az időt, amit életemül szab a sorsom,
          Már így tengetem el testi baj átkai közt?
      Már ezután így lesz: titkos tűz égeti bensőm,
          Csak betegeskedem, ép nem leszek én sohasem?
 5   Mért hallgassam el, édesanyám is szokta mesélni:
          Már a gyerekkoromat leste ezernyi veszély;
      Majd meg Itália földjéről megtérve hazámba,
          Megbántam keserűn ezt a nehéz utamat.
      Mert iszonyú hányinger kínzott engemet akkor
10       S éreztem: zavarom bajjal a ház örömét.
      Majd, amidőn a királyt jó jelre a hadba kisértem,
          Már-már szólt a sötét, gyász-szavu trombitaszó.
      Jaj, harmadnapi, visszajövő láz törte a testem,
          S gyulladt csontjaimat marta, gyötörte a láng.
15   S most ismét fenyeget s lesi testem a megdühödött sors,
          Mely rég éveken át óvta: ne érje veszély.
      Mintha vad, éles nyíl verné át, oldalam úgy fáj,
          Számban sűrüsödik s véresen ömlik a nyál.
      Méghozzá: lélegzet alig jön gyenge tüdőmből,
20       S közben a száraz láz rossz tüze perzsel, emészt.
      Nincs pihenés; kerül éjjel-nappal a jószivü álom,
          Virrasztok, s iszonyú képsorokat hoz a láz.
      Más beteg annyit elér sorsától bús jutalomként,
          Hogy kimerült testét álom erősiti meg.
25   Ám gyötrelmemben soha sincs egy órai csendem,
          Csak nyögök és epedek, s nem hagy aludni a kín.
      Líbia földjén rég az a megvakitott Szavatartó
          Tán a koporsóban így feküdött a szegény.
      És – ha megérem ugyan – mit hozhat rám az öregkor,
30       Hogyha örök baj közt telnek az ifju napok?
      Még hatszor teszi meg holdunk fenn hónapos útját,
          S harminckettedik év, jelzed az életidőm.
      Inkább oltsatok el, de ne tartsatok itt csupa kínra,
          Hogyha a földi világ érdekel, isteneink!
35   Krőzus sem lennék, ha velem jön a sok nyomorúság,
          Isten sem, ha a kín ennyire mardos, emészt.
      Ennyi nehéz baj közt nem tudna segíteni rajtam
          Nektár, drága ital ambroziás lakomán,
      Még akkor se, ha Herkules asszonya tölti pohárba,
40       Vagy kit az égbe ragadt szárnyas, erős Jupiter.
      Élet: egészség. És akiben nem szűnik a kórság,
          Csak sorvad, nem is él, végzete lassu halál.
                                                                 (Áprily Lajos fordítása)



[247] 248

7–10 Janus szinte megismételve a 246. vers egyik sorát (246,111: At postquam patriae me reddidit Itala tellus) visszautal arra, hogy 1458 nyarán történt hazatérését követően rögtön súlyos betegségbe esett (vö. 200,3–4: Nunc fluidus laxa prorumpit sanguis ab alvo, / nunc saevit rapida tertia febre dies), akkor valószínűleg vérhas (tormina) támadta meg.

11–12 Az előző versben részletesen leírt betegség (247,57–74, hemitritaeos) Mátyás 1464 végén indított, sikertelen hadjárata idején csaknem a költő életét követelte. A fordítás félrevezető, hiszen Janus avibus laevis, azaz rossz előjelekkel kísérte hadba királyát, az eredménytelen hadjárat számára is majdnem végzetessé vált.

17–18 Az újabb betegség valószínűleg tüdőgyulladás volt (vö. Cels. med. 2,8: in pulmonis morbo).

27–28 Marcus Atilius Regulus (i. e. 267-ben és 256-ban consul) i. e. 256-ban Eknomosznál győzelmet aratott a karthágói flotta ellen, majd partra szállt Afrikában, ahol vereséget szenvedett és fogságba esett. A hazafias hagyomány szerint ötévi raboskodás után Rómába küldték, hogy szerezzen békét Karthágónak, és készítse elő a fogolycserét. Regulus a szenátusban a karthágói javaslatok ellen szólt, majd szavát megtartva (fidei servator) visszatért Karthágóba, ahol kegyetlen kínok között halt meg. A karthágóiak álmatlansággal (vö. Gell. 7,4,3; Val. Max. 9,2, ext. 1: Karthaginienses Atilium Regulum palpebris resectis machinae, in qua undique peracuti stimuli eminebant, inclusum vigilantia pariter et continuo tractu doloris necaverunt, Cic. fin. 5,27,82), éheztetéssel és kínzással gyötörték halálra. Janusnál a Libyca urna kifejezés arra a kegyetlen kínzószerkezetre utal, amelybe a karthágóiak Regulust bezárták, míg az abscisis genis a levágott szemhéjakra vonatkozik (palpebris resectis).

32 Janus 1466. aug. 29-én lett 32 éves. Talán véletlenül, talán szándékosan a 32. sor tudósít erről.

38 Az istenek eledele az ambrózia (Hom. Od. 5,93), itala a nektár (Hom. Il. 4,3).

39–40 A istenek pohárnokai Ganümédész és Hébé, Héraklész felesége (Hom. Il. 4,2–3).