Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

CARBÓRA

CARBÓRA[25]


      Carbo szónok, ezenkivül poéta.
      Olyasmi ez bizonnyal, mintha Carbo
      nőstény és férfi lenne egyszemélyben.
      Carbo hermafroditus – ez világos.
                                                                 (Kurcz Ágnes fordítása)



[25] 25

1 Lodovico Carbo (1435–1482) híres ferrarai humanista, Guarino tanítványa, Janus iskolatársa. Guarinót halálakor (1460) híres gyászbeszéddel búcsúztatta (Oratio funebris). 1475 körül írt egy Hunyadi Mátyást dicsőítő dialógust (Dialogus de laudibus rebusque gestis regis Matthiae), amelyben (Ernuszt Zsigmond pécsi püspökkel társalogva) az 1471-es Mátyás elleni összeesküvés miatt súlyosan elmarasztalta az egykoron őt kifigurázó költőtársat, Janust.

4 Az invektíva-ízű csattanóban Janus a szónok (orator) és költő (poeta) titulusra egyaránt pályázó Carbóról azt állítja, hogy Hermaphroditus, azaz Hermész és Aphrodité fiához, Hermaphroditoszhoz hasonlóan kétnemű. (A janusi okoskodás valószínűleg Ovidiusra vezethető vissza: Ov. met. 4,379–387.) A vers a fordításban vissza nem adható szubtilis játék a nyelvtani nemekkel: a poeta görög jövevényszó a latinban, s hímnemű, akárcsak az orator, ám nőként viselkedik, nőnemű főnév módjára ragozandó. A szónoknak férfi Carbo költőként nőnek bizonyul (nem gyengédnek, hanem gyengének, rossznak), vagyis: tehetségtelennek. (Ugyanilyen kritikával illeti Niccolo de’Niccoli Petrarca latin nyelvű munkáit.)