Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

JANUS PANNONIUS MÁTYÁS KIRÁLYNAK

JANUS PANNONIUS MÁTYÁS KIRÁLYNAK

1467. október 15.

Mátyásnak, a magyarok felséges királyának – János, Pécs püspöke.

Sok kitűnő dolgot olvasgattam nemrégiben, Mátyás király, a görög Plutarkhosznál, ennél a tudományok minden ágazatában gazdag és fennkölt szellemmel megáldott szerzőnél, s az olvasgatás során egyebek között kezembe került a királyok és császárok mondásairól írott könyve is. Néhányszor átlapoztam, s úgy láttam, hogy igen szép, egyszersmind igen hasznos ismereteket tartalmaz. Csodálkozom is, hogy korunk tudósai (az olaszokat értem), noha lefordították csaknem valamennyi művét, e nagy fontosságú munkáját mellőzték. Ennélfogva – ámbár sem megfelelő kódexek nem állanak rendelkezésemre, sem önmagamon kívül olyasvalaki, akitől kétes esetekben tanácsot kérhetnék, azonfelül görög tanulmányaim hét esztendei szüneteltetése folyamán teljességgel kiment a fejemből még az a kevéske ismeret is – mégis elhatároztam, hogy lefordítom,[302] mintha épp rám várna e föladat, abban a meggyőződésben, hogy még mindig jobb, ha a latinul tudók mindegyike (akármily gyenge fordításban) megismeri ezt a kitűnő munkát, mint ha ott porosodnék a görögül értő keveseknek polcán.

Néhány éjszaka leforgása alatt végeztem tehát feladatommal. Majd azon kezdtem töprengeni, kinek is ajánljam (ahogy ez már szokás) e mécsvilágnál született munkácskámat.[303] S mindjárt az eszembe ötlött, hogy senki nem tett többet énértem tenálad, hisz néked köszönhetem a magam és enyéim minden boldogulását; másfelől pedig kinek is ajánlhatnám több joggal a királyok és császárok jeles mondásait, ha nem tenéked, ki egy személyben vagy király is, császár is?! Király vagy méltóságod szerint; császár vagy szünet nélkül való hadakozásaid folytán!

E tekintetben ugyancsak kapóra jött nekem az a körülmény, hogy – miközben Plutarkhoszt a lehető leghívebben igyekeztem tolmácsolni – még a címadásban is az ő szándéka s példája nyomán haladhattam. Amiként ugyanis ő Traianus császár[304] nevét írta kiadásának az élére, olyaténképp az én fordításom Mátyás király nevét fogja viselni. Nem mintha olyan arcátlanságra vetemedném, hogy Plutarkhoszhoz, e nagy tekintélyű bölcselőhöz, szavahihető történetíróhoz és ékes beszédű szónokhoz[305] merészeljem magam hasonlítani –, de felségedet bizonnyal nem sértem azzal, ha Traianusszal mérem össze! Mert annak idején az ő uralma alatt kapott új erőre[306] a már korcsosodásnak indult római birodalom – napjainkban pedig a te égiszed alatt emeli fel újra fejét a pogány ellenségtől már csaknem eltaposott keresztény világ!

Mennél inkább hatással lesznek rád a derék férfiak tanácsai, mennél kevésbé hódolsz be korodnak, ha kielégíted valamennyiünknek beléd vetett nagy-nagy reménykedését és az Istenség kegyével lankadatlanul törsz a diadalra: akkor meg teljességgel Traianusszá lehetsz!

Minderre elsősorban a hajdan volt férfiak utánzásában talál ösztönzést és oktatást a lélek. Amidőn szélsebes szellemeddel gyorsan fölfogod az ő nagyszámú s nemes veretű kijelentéseiket, melyeket e rövid kis gyűjtemény tartalmaz, mindennapi cselekedeteidben mintegy előírásul fognak neked szolgálni, s nemcsak abban lesznek mintáid, hogy elmésebben szólj, de abban is, hogy bölcsebben élj.

Fogadd hát, dicső király, kegyes tekintettel hódolatom e zsengéit! Ha úgy tapasztalom, hogy tetszéseddel találkoztak, utóbb talán arra is bátorítanak majd, hogy már ne neked, hanem rólad írjak. – Minden jót!

Pécs, 1467. október 15.

(Boronkai Iván fordítása)



[302] A Janus által lefordított újabb plutarkhoszi mű (Apophthegmata) szintén a Moralia egyik rövidebb darabja. A De dictis regum et imperatorum (ÁBEL, 32–84) című, Hunyadi Mátyásnak ajánlott fordítás kísérőlevele (ÁBEL, 31–32) 1467. okt. 15-én kelt, tehát Janus az 1467-es esztendő jelentős részét e fordításnak szentelte.

[303] Vö. Epist. Guar. I. 6,11–12: tu in primis occurristi ad quem hasce lucubratiunculas mitterem.

[304] Marcus Ulpius Traianus (53–117) római császár (98–117). Az ő uralkodása idején érte el az Imperium Romanum a legnagyobb kiterjedését és hatalmát.

[305] A Janus által Plutarkhosznak adományozott felsőfokú jelzők (gravissimus, fidelissimus, eloquentissimus) Guarino hatásának is tulajdoníthatók, aki rendszerint szuperlatívuszokban írt leveleiben Plutarkhoszról (Epist. I. 5,25–26: eruditissimus et clarissimus auctor Plutarchus, vö. még Epist. I. 43,44; I. 134,9–10).

[306] Vö. Festus, Breviarium 20,11: Traianus, qui post Augustum Romanae rei publicae movit lacertos és Florus. praef.