Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

A CSIPÁS SENECÁRA

A CSIPÁS SENECÁRA[27]


      Vaksi szemed, Seneca, ne idézgesd mentegetőzve!
          Szellemi embernek jót tesz ilyen fogyaték.
      Démokritosz a példa, ki testi szemét legyötörte,
          váljék látóbbá ezzel a lelki szeme.
 5   Vak volt Cyclops is, ki csodásan fújta a sípját,
          s Trója elestének bárdja: Homérosz is az.
      És ama vén, aki nem békült Pyrrhusszal, azért, hogy
          Latiumot s népét meg ne gyalázza vele.
      Stesichorus jobb hangú lett szeme fénye kihunytán,
10       s – úgy hírlik – szebben szólt Thamyris dala is.
      Vak maga Plutus, a gazdagság neves istene szintén
          (ettől oszlanak el rosszul a földi javak?).
      Ámor ugyancsak vak – ha igaz volt Simichidásnak
          éneke, mely görögül szólt a sicul szigeten.
15   Mit mondjak még? Nem lát ő, Nemezis se, ki szélként
          mozgat gyors kerekén minden eföldi ügyet.
      Azt helyesen meglátta viszont, hogy, Seneca, téged
          vakká tennie kell, mint Oedipust valaha.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[27] 27

1 Tommaso Seneca da Camerinoról lásd 26/1–2. jegyzet. Tommaso Seneca szellemi vakságát már Basinio is kipellengérezte, amikor Polüphémosznak nevezete (O uno, Polypheme, contente).

3 Démokritosz (i. e. 460–371) görög materialista filozófus, az antik atomelmélet kidolgozója. Gellius elbeszélése szerint megvakította önnönmagát (kitartóan bámulva egy csillogó tükörbe), hogy a szeme ne terelje lelkét külső látnivalók felé (Gell. 10,17).

5–6 A Küklópszok közül a legismertebb a homéroszi Odüsszeiában Poszeidón tengeristen durva és kegyetlen fia, Polüphémosz. A homlokán egyetlen szemet viselő óriást a sokleleményű Odüsszeusz megvakította. Ovidius Metamorphosesében Galatea nimfa iránt gyúlt szerelemre, s száz nádszálból összerakott sípján édes szerelmes éneket zengett neki (Ov. met. 13,784–869). Janus állításával (Caecus erat […] calamis cum dulce creparet) ellentétben ekkor még nem vakította meg Odüsszeusz, legfeljebb a Galatea iránt érzett forró szerelme tette vakká (vö. Thekritosz, 11. idill). – Homérosznak (i. e. VIII. sz.?), a görög és az európai irodalom legnagyobb hatású költőjének tulajdonította az antik hagyomány a két felülmúlhatatlan hőseposzt, az Iliászt és az Odüsszeiát. Az ókorban vak aggastyánként képzelték el a Trója elestét eldaloló bárdot (rhapszódosz, aoidosz). – Mindhárom példa (Démokritosz, Cyclops, Homérosz) megtalálható Cicerónál is (Cic. Tusc. disp. 5,114).

7 Utalás Appius Claudius Caecus (d i. e. 280) római politikusra, aki i. e. 280-ban, már vakon (Caecus), betegen és öregen, a szenátusban elmondott híres beszédével megakadályozta, hogy Róma a Pürrhosztól i. e. 280-ban Hérakleiánál elszenvedett vereség után elfogadja a győztes békefeltételeit (vö. Ov. fast. 6,203–204: Appius est auctor, Pyrrho qui pace negata / multum animo vidit, lumine captus erat).

9 Sztészikhorosz (i. e. 600 k.) görög kardalköltő, aki Helenét becsmérlő költeménye miatt állítólag elvesztette szeme világát, de egy palinódia (visszaéneklő dal) által visszanyerte látását (Platón, Phaidrosz, 243a)

10 Thamyris trák énekes a görög mitológiában, aki énekben és lantjátékban versenyre kelt a Múzsákkal, s azt kívánta, ha győz, a Múzsák egyike legyen a felesége. Ám veszített, a Múzsák megvakították és megfosztották az ének és a lantjáték képességétől (Hom. Il. 2,594–600.)

11 Plutosz a gazdagság istene a görög mitológiában. Arisztophanész (i. e. 455–386), az ókomédia legzseniálisabb, leghumorosabb képviselője Plutosz című komédiájában ugyancsak vaknak ábrázolta, (104–109: „Zeus tett ilyenné bosszuló dühében / Az emberekre: mert én ifju ésszel / Fenyegetőztem, hogy csak szerény, / Bölcs és igaz halandókhoz megyek be, / S ő megvakíta, hogy kiválogatni / Ne tudjam őket, oly irigy a jókra.” Arany János ford.), s Janus is vakságára vezeti vissza a föld javainak rossz elosztását.

13–14 Ámornak (Erósz), a szerelem istenének vaksága közismert toposz volt a mitológiát ismerők körében. Janus sokoldalú irodalmi műveltségét fitogtatja, amikor a zengő hangú Szimikhidasz (arguti Simichidae) szicíliai pásztorsípja (Sicelis fistula) által görög nyelven előadott dalra (Graio carmine lusit) hivatkozik. Theokritosz (i. e. 300–?), a szicíliai Szürakuszaiban született bukolikus költő 7. idilljében (Thalüszia = Aratóünnep) szerepel egy Szimikhidasz nevű pásztor-költő, akinek alakjában Theokritosz önmagát ábrázolta. Janus a 10. Theokritosz-idillre (Aratómunkások) célozhatott, ahol Bukaiosz mondja e szavakat (19–20): „No de nemcsak Plútosz a vaksi: / bajkeverő csalafinta Erósz is!” (Meller Péter ford.).

15–16 Tükhét (Fortuna), Zeusz leányát, aki atyjától kapott hatalmat, hogy az emberek szerencséjéről döntsön, sokszor azonosítják Nemeszisszel, a megtorlás, az igazságos végrehajtás istennőjével, akit az attikai Rhamnuszban tiszteltek. A Szerencse istennőjét (Fortuna) gyakran ábrázolták forgó golyón vagy kerékkel (orbe rotae), annak jeléül, hogy adományai változóak és megbízhatatlanok (vö. Tib. 1,5,70: versatur celeri Fors levis orbe rotae; Ov. trist. 5,8,7–9: Nec metuis dubio Fortunae stantis in orbe / numen et exosae verba superba deae. / Exigit a dignis ultrix Rhamnusia poenas!). Fortuna vakságát (caret visu) többen is említik (Plin. nat. 2,22: Fortuna caeca existimata.)

17–18 Bár Rhamnuszia vak volt, mégis azt „látta” a legigazságosabbnak (recte iustissima vidit), hogy a gőgös, félművelt Tommaso Senecát Oidipusszá (tudására, műveltségére nézve vakká) tegye. Oidipusz a görög mitológiában Laiosz thébai király és Iokaszté fia volt, aki megölte föl nem ismert apját, majd feleségül vette tulajdon anyját. Amikor megtudta, mit tett, megvakította önmagát (Sen. Oed. 965–967; Ov. Ibis 262).