Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

UGYANAHHOZ

UGYANAHHOZ[30]


      Mit vétettek, mondd csak, Iuliusom, neked ők, hogy
          sűrü homályba dugod folytonosan dalaid?
      Oly szigorún őrzöd, mint bíró, hogyha vigyázza
          börtöne legmélyén, kit ma halálra itél.
 5   Küldd őket kifelé! Ha megérdemlik, te szögezd fel
          mind a keresztre – ahol érleli őket a nap.
                                                                 (Kurcz Ágnes fordítása)



[30] 30

2 A tristibus in tenebris kifejezés az alvilág gyászos-sötét árnyaira utal.

3–4 Poggio Bracciolini, a kallódó kéziratok fölfedezésében óriási érdemeket szerzett tudós humanista (1380–1459) hasonló metaforikus képeket használ, amikor egy poros, sötét, szörnyűséges helyet ír le, ahol egy sértetlen Quintilianus-kódexre sikerült ráakadnia (Erant enim non in bibliotheca libri illi, ut eorum dignitas postulabat, sed in teterrimo quodam et obscuro carcere, fundo scilicet unius turris, quo ne capitalis quidem rei damnati retruderentur.).

5–6 A Giulio által halálra ítélt versek (si meuere necari) „Krisztus-halált” szenvednek (fige cruci – Lc 23,11: crucifige crucifige eum), de így legalább a sötétségből kiszabadulva élvezni fogják az áldott napfényt.