Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Sok-sok századon át már írtak könyvet ezernyit,
S bárha tudósakat is, mégse müvészieket.
Mégis a versemnél azokat te különbnek itéled,
Mert hogy régibbek, mint az enyém, csak ezért.
5 Annyira eltöltött amaz ódon korszak iránti
Tisztelet, és mindent, hogyha szakállas, imádsz.
Nékem a dolgokban főképp ami új, az a vonzó,
És nem a fonnyadozó, Bertalanom, nem a vén.
Mit kívánjak, amin ferdült ízlésed örülne?
10 Kívánom hát, bár jár vele némi veszély:
Merthogy az ócska csiger jobb néked, mint tüzes újbor,
Csak rothadt almát, mást ne egyél sohasem,
És ne aludjon a szép, üde, ifju Polyxena véled,
Csak Hekabé, s amikor már nem anyó, de kutya.
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)
[34] 34
3–4 Martialis támadások egész sorát intézi a régi költőket istenítők ellen (Mart. 5,10; 8,69; 11,90), s korábban Horatius is méltatlankodva említette, hogy csak a múlt íróit imádja a nép, sem hasonló, sem jobb nincs számukra, csak az elhantolt íróknak hódolnak a tapssal (Hor. epist. 2,1,49, 63–65, 88–89). Janus is az új (rerum novitate) elől értelmetlenül elzárkózó közízlés típusát rajzolja meg Bartholomaeusban.
9 Martialis III. könyvének 32. epigrammájában egy korosodó hölgy „kínálja magát” a költőnek, ő azonban visszautasítja az ajánlatot, mivel szerinte e matróna már nem is vénecske (vetula), hanem egyenesen halott (mortua). Bartholomaeuséhoz hasonló ízlésficam jellemzi a III. könyv 76. epigrammájának Bassusát, akit csak a vének hoznak izgalomba (arrigis ad vetulas), nem pedig az üde-ifjú lányok.
11 Janus azt kívánja fonák ízlésű barátjának, hogy irodalmi ízlését a borok terén is érvényesítse: tartsa ízletesebbnek (plus sapiat) a régi lőrét (vetus vappa) a nemes-finom falernumi bornál (musto Falerno), amely köztudottan a legjobb bornak számított Itáliában. (A korabeli borászati eljárások nemigen tették lehetővé jó minőségű óbor készítését, az csak a XIX. század vívmánya.)
12 A marcida poma kifejezés inkább a Martialis V. könyvének 78. epigrammájában olvasható fonnyadt-aszott szőlőfürtökre utal vissza (5,78,12): Marcentes tibi porrigentur uvae. Hasonlóan a 218. Janus-epigrammában is (uvae rancidae).
13–14 Janus csattanója, képei Martialis előbb említett epigrammáira (3,32; 3,76) vezethetők vissza. Az előbbiben azt mondja Matróniának, a már halottnak tetsző öreglánynak, hogy ő bizony képes lenne még Hekabéval és Niobéval is, „de csak addig míg nem lesz kutya az, és csupa szikla emez”. Márpedig Matrónia állapota, kora olyan, mint a kutyává változott Hekabéé, illetve a sziklává változott Niobéé. A másik epigramma csattanójából kiderül, hogy Bassus sajátos ízlésű szerszáma képes Hekabéval, de képtelen Andromakhéval. Hekabé a görög mitológiában Priamosz trójai király felesége, aki Trója lerombolásakor valamennyi hozzátartozóját elveszítette, s végül kutyává változott (Ov. met. 13,568–569). Polüxené (Polyxena) Priamosz és Hekabé leánya, akit Trója eleste után Neoptolemosz, Akhilleusz fia áldozott fel apjának (vö. Ov. met. 13,476–480; Cat. 64,362–370; Sen. Agam. 706–707). Martialis példáját (Andromakhé) Janus azonos mitológiai közegben mozogva „megfiatalította” (Polyxena).