Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

MIKOR KEZDTÉK RÓMÁBAN TISZTELNI A MÚZSÁKAT?

MIKOR KEZDTÉK RÓMÁBAN TISZTELNI A MÚZSÁKAT?[35]


      Hajdan a rómaiak folyton-folyvást hadakoztak,
          s múzsai dolgokkal senki se törte magát.
      S legföljebb ama fejre került a babér, amelyen még
          néhány nappal előbb harci sisak ragyogott.
 5   Majd hogy Apollót Marsnak e városa már befogadta,
          s már Kasztália is a Tiberisbe vegyült:
      lágyszavu ének győzött a zordon katonákon,
          s kezdett egyenlő lenni a kürt meg a lant.
      Tapsolt Andronicus drámáinak ekkor a Város,
10       jót nevetett Plautus színpadi fintorain.
      S később, hogy megszállta Homérosz is Ennius álmát,
          s hőseposzokba fogott, zengeni harcokat ez:
      ujjongott a szenátus, a köznép és a lovagság
          és a hadak fejei, messzehires daliák.
15   Ám amikor Scipio már szentnek nézte a költőt:
          őt ez a szent költő vette nagyon komolyan.
      Főként, mert diadalt aratott líb harci mezőkön,
          s Hannibált elüzé a honi várak alól.
      S mert győzött hispán földön, s távol Taurusnál
20       súlyos békéjét tűrte nagy Antiochus.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[35] 35

2 A költői mesterség, a költészet a régi rómaiak (antiqui Quirites) körében a pun háborúk idejéig nem örvendett igazi megbecsülésnek (vö. Gell. 11,2,5; 17,21,45; Suet. de gramm. 1).

5–6 Janus szemléletes képekkel láttatja a harcias rómaiaknak a görög művészetek által történt megszelídülését. Mars városába, Rómába szinte észrevétlenül belopózott Apollón, a művészetek, a költészet istene, s a görögséget jelképező múzsai forrás, a Kasztalia (Castalis) vize elvegyült a Tiberisszel.

7 Az édes hangú dalok legyőzték a legyőzhetetlen (római) népet. Az invictam vicerunt ellentéttel az ismert horatiusi szállóigére utal (Hor. epist. 2,1,156–157: Graecia capta ferum victorem cepit et artes / intulit agresti Latio […] – „Durva legyőzőjén győzött a levert Görögország, / s pór népét Latiumnak művészetre kapatta.” Muraközy Gyula ford.), de megpróbálja Ovidius Horatius-imitációját is megjeleníteni (Ov. fast. 3,101: nondum tradiderat victas victoribus artes / Graecia […] – „Még a legyőzőnek nem adott tudományt a legyőzött / Gaecia […]” Gaál László ford.).

9 Livius Andronicus (i. e. III. sz.) görög születésű költő, drámaíró, a latin irodalom első jelentős képviselője. I. e. 240-ben adták elő egy görögből fordított tragédiáját. Homérosz Odüsszeiáját saturnusi sorokban lefordította. Janus verssora szerint Róma megkönnyezte (adplanxit) tragédiáit (Liviacis cothurnis), illetve jót nevetett (risit) Plautus szellemes élcein (festivos Plauti sales). A két drámai műfajra (tragédia, komédia) utaló finom ellentéteket (adplanxit cothurnis/risit sales) a fordítás nem tolmácsolja.

10 Titus Maccius Plautus, a zseniális római vígjátékíró humorral teli komédiáira utal a sales kifejezés. A latin nyelv egyik megteremtőjének számító Plautus 20 vagy 21 hitelesnek elfogadott művével kapcsolatban Horatius is terminus technicus értelemben használja e szót (ars 270–271).

11–12 Utalás Quintus Ennius Annales című művére, amely költői vízióval indul: a Parnasszoszon álomba merült Enniusnak megjelenik Homérosz. Elmondja neki, hogy lelke a püthagoreus hiedelmek szerint előbb egy pávába, majd Enniusba szállott (per somnia plenus Homero Ennius), s diktálni kezdi a költőnek a természet titkait s a múlt történéseit. A 18 könyvből álló hexameres mű (herois modis) Aeneas Itáliába érkezésétől i. e. 179-ig kíséri végig a római történelmet.

15–16 Publius Cornelius Scipio Africanus Maior, a második pun háborút győztesen befejező római hadvezér volt Ennius legfőbb támogatója. Cicerótól tudjuk, hogy éppen Ennius nevezte szentnek a költőket (Cic. pro Archia 8,18: Ennius sanctos appellat poetas), s ezért nevezi Janus is szent költőnek (sacrum vatem) őt. Ennius Scipio és Annales című műveivel rótta le háláját Scipiónak, akit hadjárataiba is követett; Petrarca Africa című, latin nyelvű eposza szerint a zámai csatába is elkísérte (Petr. Afr. 9,11: Ennius, assiduus rerum testisque comesque).

17–20 Janus felsorolja, hogy Ennius Scipio iránt érzett hálája (ipse maxima cura fuit) a hadvezér mely haditetteinek megörökítésében testesült meg. Ennius megénekelte (rettulit ille) a líbiai diadalt (Libycos triumphos), azaz a Hannibál elleni győztes zámai ütközetet (i. e. 202), Hannibál elűzését Itáliából a honi várak alól (detractum Latiis arcibus Hannibalem), hispániai csatáit (Hispanas acies). A népgyűlés i. e. 211-ben választotta meg Publius Cornelius Scipiót hadvezérnek Hispániába, s ő bámulatosan gyorsan megfordította az ottani hadihelyzetet. Róma i. e. 192–188 között vívta III. Antiokhosz (i. e. 223–187), a Szeleukida-birodalom uralkodója ellen az ún. szíriai háborút. I. e. 191-ben Thermopülainál, i. e. 190-ben Magnesiánál győztek a római seregek. Az i. e. 188-ban Apameiánál megkötött békében kötelezték Antiokhoszt, hogy vonuljon vissza a Taurus-hegységen túlra. Janus ezzel kapcsolatban Gellius (6,1; 6,2; 12,3,25–28), illetve Livius (37,45; 38,53; 38,58) gondolatait hasznosította, hiszen az Annales idevonatkozó XIV. könyvéből mindössze kilenc fragmentum maradt fenn.