Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

VERGILIUS TOLVAJÁRA

VERGILIUS TOLVAJÁRA[38]


      Vergiliust meg nem loptad, csak az égi Homéroszt –
          védekezel, valahány versedet összelopod.
      Ám ha elorzod, amit Maro maga régen elorzott,
          tőle magától lopsz, úgy bizony, ezt hiszem én.
 5   És ha a két költőt egyszerre lopod botorul meg,
          joggal szolgálsz rá szörnyü keresztre, bolond.
                                                                 (Kurcz Ágnes fordítása)



[38] 38

3–4 A Janus által bírált kontár epigon kifordítja az előző epigramma logikáját, és azzal védekezik, hogy nem Vergiliustól lopott, hanem Homérosztól. Janus az üres védekezést könnyen megcáfolja. A plagizátor azt lopta el Vergiliustól, amit az már korábban elorzott (iam praefurata) Homérosztól, tehát mégiscsak magától Vergiliustól lopott (ex ipso Vergilio). A bizonyítás végén ítéletet is mond: az egyik, illetve a másik költőt is rosszul meglopó (at male cum furaris) plagizátor megérdemli, hogy akasztófára kerüljön. A tehetségtelen tolvaj nem a lopás tényével, hanem irodalmi-esztétikai minőségével szolgált rá a plautusi mala cruxra.