Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Vergiliust meg nem loptad, csak az égi Homéroszt –
védekezel, valahány versedet összelopod.
Ám ha elorzod, amit Maro maga régen elorzott,
tőle magától lopsz, úgy bizony, ezt hiszem én.
5 És ha a két költőt egyszerre lopod botorul meg,
joggal szolgálsz rá szörnyü keresztre, bolond.
(Kurcz Ágnes fordítása)
[38] 38
3–4 A Janus által bírált kontár epigon kifordítja az előző epigramma logikáját, és azzal védekezik, hogy nem Vergiliustól lopott, hanem Homérosztól. Janus az üres védekezést könnyen megcáfolja. A plagizátor azt lopta el Vergiliustól, amit az már korábban elorzott (iam praefurata) Homérosztól, tehát mégiscsak magától Vergiliustól lopott (ex ipso Vergilio). A bizonyítás végén ítéletet is mond: az egyik, illetve a másik költőt is rosszul meglopó (at male cum furaris) plagizátor megérdemli, hogy akasztófára kerüljön. A tehetségtelen tolvaj nem a lopás tényével, hanem irodalmi-esztétikai minőségével szolgált rá a plautusi mala cruxra.