Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

EGY VALAKINEK, AKI NEHÉZ DOLOGRA BIZTAT

EGY VALAKINEK, AKI NEHÉZ DOLOGRA BIZTAT[41]


      Küldött verseidet – Claros nagy látnoka bennük –
          megkaptam, s csöndben felmelegült a szivem.
      Páratlan dicshimnuszokat zengsz rólam ezekben,
          szinte a tündöklő csillagos égbe emelsz,
 5   buzdítsz egyben, kezdjek véres harcokat írni,
          s fogjam dalba a múlt hősi vezéreit is.
      Hogyha megadná Phoebus a Múzsák támogatását,
          költőm, hallgatnék arra, amit javasolsz.
      Bennem azonban nem forr még Kasztália habja,
10       s nem nedvezte be szám aoni tó vize sem:
      nincs költői erő még annyi az énekeimben,
          hogy joggal lennék oly daliák dalosa.
      Gyönge szivemben nem rejlik még annyi tehetség,
          s nem bírná ez a két váll sem a ritka terüt,
15   Majd ha tapasztaltabbá tesznek lassan az évek,
          s futja erőmből, tán megfogadom szavadat.
      Addig Jánosod őrizd jó emlékezetedben,
          Maróhoz méltó énekek énekese.
                                                                 (Csorba Győző fordítása)



[41] 41

1 Utalás Apollónra, akinek a kis-ázsia Klarosz városában temploma és jóshelye volt (vö. Ov. met. 11,413, ars 2,80: Clarius deus).

8 A vers címzettje a kéziratilag hagyományozott cím (Cuidam ardua suadenti) alapján sajnos nem határozható meg. Az bizonyos, hogy az 1569-es Sambucus-kiadásban a vers datálása (1469) téves. Marianna D. Birnbaum nézete szerint Janus a verset Bartholomaeus Melciushoz írta, akinek művét (Sfortiada) hasonló megfogalmazású versben magasztalja (Ad Bartholomaeum Melcium Mediolanensem). A kimutatható nyelvi egyezések (Guarino, Galeotto Marzio, Basinio, Christophoro Landino versrészletei) alapján inkább Tito Strozzi vagy Galeotto Marzio lehet a clarus poeta.

9 A Kasztalia (Castalia) forrás a Parnasszoszon, Delphoinál, a költők, a költészet ihletadó forrása.

10 Az 1. epigrammában költővé avatásáról Janus azt írta, hogy a Hippokrénében, azaz a Boiótiában található Helikónon (a Múzsák hegyén), a Pégaszosz patkónyomában fakadt forrásban mosdatta meg őt a szőke Thalia (Lavit in Aonio flava Thalia lacu).

11 A Pegaseae vires a költői erő megfelelője. Pégaszosz szárnyas csodaparipa a görög mitológiában, Medusza törzséből pattant elő, amikor annak fejét Perszeusz levágta. Bellerophontész megszelídítette, és vele együtt diadalmaskodott a Khimairán. Később Pégaszosz a költők paripájává lett, mivel rúgása nyomán fakadt a Múzsák hegyén, a Helikónon a Hippokréné (vö. Ov. met. 5,257; fast. 3,456).

14 Utalás Horatius tanácsára (ars 38–40): sumite materiam vestris, qui scribitis, aequam / viribus, et versate diu, quid ferre recusent, /quid valeant umeri […] – „Tárgyat erőtökhöz képest válasszatok, írók! / Fontolgassa soká ki-ki, hogy mit bír meg a válla / és mit nem.” (Muraközy Gyula ford.)

15 Galeotto Marzio hasonlóan fogalmaz Janushoz írt versében (ÁBEL, 145, 35–40: Fata, precor, servate meum per secla Johannem, / Dimidiumque animae, tu quoque, Parca, meae. / Nam puer, et tenero complentur stamine fusi, / Nondum maturum desine velle virum, / Ut vobis possit, fuerit cum grandior aevo, / Reddere pro meritis munera, thura, preces.).

17 Hasonlóan az idézett verssorokhoz, a majdani Janus itt még a Iohannes nevet használja, tehát a vers valószínűleg korai költeményeihez sorolandó.