Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Szónoklatot tartsz, Paulusom, te, prózában,
én andalító dalra gyújtok, ám vélik
a nem épp goromba s műveletlen ítészek,
hogy mind a ketten vétkezünk a stílusban.
5 Elavult a nyelvem, szókat át- meg átgyúrok,
s te a nyelvhelyesség ellen vétsz s faragsz rajta.
(Kurcz Ágnes fordítása)
[44] 44
1 A Pál nevű iskolatárs azonos lehet Lassocki Miklós krakkói főesperes rokonával, Lassocki Pállal.
2–4 Janus egy Gelliusnál gyakran előforduló (2,6,1; 19,13,5) stilisztikai alakzattal (haud mrolei […] nec indocti = litotész) figyelmezteti Pált, hogy a tudós, jóindulatú kritikusok szerint mindketten vétenek a szónoki (prózai), illetve a költői nyelv szabályai s ezáltal a tiszta Latinitas ellen, mert kevésbé szép alakzatokat (figuris parum bellis) használnak. (Rhet. ad Herenn. 4,17: „A helyes latinosság a beszédet minden hibától mentesen, tisztán őrzi meg.” Adamik Tamás ford.)
5–6 A poézisban elkövetett nyelvi vétségek (archaismus, metaplasmus) kapcsán főleg Servius Vergilius-kommentárjai, a két prózai vétség (barbarismus, soloecismus) vonatkozásában a Rhetorica ad Herennium, továbbá Quintilianus és Isidorus adhattak eligazítást Janusnak. A barbarismus az egyes szavakban előforduló hibákat jelenti, a soloecismus a mondattaniakat. Az archaismus a régies szófordulatokra, a metaplasmus többnyire a költői szabadság (poetica licentia) jegyében elkövetett szóátalakításokra (transformatio) vonatkozik, mindezekre bőségesen kínál példákat Isidorus (Etymologiae 1,32–35).