Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

JÁNOS VÁRADI PRÉPOST NEVÉBEN MIKLÓS KRAKKÓI DÉKÁNNAK

JÁNOS VÁRADI PRÉPOST NEVÉBEN MIKLÓS KRAKKÓI DÉKÁNNAK[333]

Tiszteletreméltó Atyám és Uram!

Az áldatlan idők[a] béklyójában nem indulhattam el az úton,[b] amelyre lelkem vágyott, hanem visszatérve a véget nem érő próbatétel eme házába, az igazat megvallva már magam sem tudom, mi is az én rangom.[c] Nem azért, Atyám, mintha mindenestül megfeledkeztem volna a magam állapotáról, vagy mintha úgy vélném, hogy nincs különbség szilárd meg ingatag között – hanem mert képtelen vagyok megmagyarázni helyzetemről azt, amit számba venni talán még képes vagyok –, kiváltképp amikor még most is azt tapasztalom, hogy más az, amit elébem tesznek,[d] s más az, amit ellenem.[e] Ehhez hozzájárul még életem ama súlyos válsága, amitől lelkem oly zűrzavarban hánykolódik, hogy alig-alig tudok különbséget tenni az emberek[f] jobb s bal keze között.

Ennélfogva, úgy hiszem, méltán mentséget talál Atyaságtok az én számomra, ha ez ideig nem valami gyakran írtam: bizonyára csak Atyám fájdalmát tetéztem volna, a magam undorára viszont nem találtam volna elégséges magyarázatot. Nagyon féltem az emberek titkos ítélkezésétől is; többnyire a tőlük való rettegés kényszerít vallanom, hogy csak azt tudom, hogy semmit sem tudok, és szorongásomban olykor még saját címemet sem ismerem.

Egyszer már kijelentettem és eltökéltem magam, hogy amíg élek, személyemben, szívemben, lelkemben, készséges szolgálataimban mindenkor a tiétek leszek; bizonyára hízelgőre vallana ezt újra meg újra elismételni. Az viszont valóban nagy könnyebbség volna bánatomban,[g] ha Atyaságtok nem feledkezett volna meg énrólam! De hát nem csoda: mert e világon csak a boldogok emlékét őrzik. Így voltam én is: amíg boldognak[h] látszottam, Atyám is élénken az emlékezetében tartott; most azonban, sorsom megváltozásával,[i] boldogságommal együtt ez is elhamvad.

Tudom én, Atyám, mit csinálnak[j] velem másutt: nem fizetek érte nagy árat; talán csak azt fájlalom inkább, hogy el fogom veszíteni a barátaimat. Ám mindenestül rábízom ezt az isteni akaratra; elviselem, ahogy tudom, hiszen a kocka el van immár vetve.[k] Úgy hittem – sőt úgy hiszem még most is –, hogy erős alapokra támaszkodom; de mert e zivatarokban még nagy tornyok is leomlanak, nem sokat számít, ha e mennydörgés fondorlata porba sújt engem is stb.

[1444–1445 fordulója]

(Boronkai Iván fordítása)



[333] Mikolaj Lasocki (†1450) krakkói főesperes, I. Ulászló király nevelője, Vitéz humanista barátja.

[a] „Idők”: mert ez idő tájban néhol még nagy volt a zűrzavar.

[b] „Úton”: mivel tanulmányok végett Itáliába indult, de az útonállók veszélye miatt, továbbá mert egy bizonyos Matkó bán megakadályozta, hogy átutazzék. Zágrábból visszafordult, s ezért mondja alább: „visszatérve” stb.

[c] „Rangom”: tudniillik ama zavaros helyzet következtében, amelybe belebonyolódott.

[d] „Elébem tesznek”: tudniillik a barátai által támogatott kinevezést.

[e] „Ellenem tesznek”: tudniillik a titkos vetélytársak miatti színlelést.

[f] „Emberek”: mivel egyesek igaz barátnak mutatták magukat, holott csak színleltek.

[g] „Bánatomban”: tudniillik a zavaros helyzet miatt. Habozott ugyanis, hogy elfogadja-e a fölkínált kinevezést, vagy ne.

[h] „Boldognak” (felix): „békességben lévőnek” (in pace).

[i] „Megváltozásával”: tudniillik zűrzavarrá.

[j] „Csinálnak”: tudniillik titkos vetélytársai.

[k] „A kocka el van vetve.” Állítólag ezt egykor Caesar mondta, így szólván: „Menjünk, a kocka el van vetve.” [Suetonius, Iulius, 32.] Ma már szólásként élnek vele.