Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

6. fejezet - MÁTYÁS KIRÁLY

6. fejezet - MÁTYÁS KIRÁLY

Kolozsváron született 1443-ban, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia. Oktatását és nevelését Vitéz János végezte, illetve irányította. Bátyja, László lefejezése után V. László királynál, majd Prágában raboskodott, ahonnan Vitéz szabadította ki. 1458. január 24-én királlyá választották, 1464-ben koronázták meg. Hadjáratokat indított a török ellen, 1468–1478 között Podebrad György cseh királlyal háborúzott, 1485-ben elfoglalta Bécset, majd haláláig folytatta ausztriai háborúját. 1469-ben cseh és morva királlyá választották. Podebrad Katalinnal, majd Aragóniai Beatrixszal kötött házassága (1476) magtalan maradt, ezért házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost nevelte és akarta elfogadtatni trónja utódául. Uralkodói erényei, nagyszabású építkezései, művészeti és irodalmi mecenatúrája, továbbá humanista kapcsolatai (például a firenzei neoplatonikus akadémiával) és híres könyvtára (Bibliotheca Corviniana) alapján a legnagyobb reneszánsz uralkodók között tartják számon. 1490-ben halt meg.

Levelei humanista irodalmunk nagy értékei. Többségüket ugyan humanista kancelláriájának tisztviselői (például Vitéz János, Janus Pannonius, Váradi Péter) írták az ő nevében és utasításai szerint, de ezek jó részét is maga diktálta vagy fogalmazta; könnyű felismerni bennük Mátyás személyiségét, attitűdjét és gondolatait.

Források: TELEKI József, A Hunyadiak kora Magyarországon, XI, Pest, 1855, 454–455 és XII, Pest, 1857, 144–145; Janus Pannonius – Magyarországi humanisták, 604–605, 619–620.

MATHIAS REX AD IULIUM POMPONIUM LAETUM

Mathias Dei Gratia Rex Hungarie etc. Iulio Pomponio Laeto S. P. D.

Reddite sunt nobis litere vestre per Blandium Miniatorem nostrum his diebus Roma cum Codicibus ad nos reversum, que nobis gravissimis Regni nostri rebus intentis, nonnihilque commotis eo fuere magis grate, quod vos, Societatemque vestram nostri memores esse iterum, iterumque experti simus. Res est iam multorum ore trita, musas inter arma silere, Nos tamen ut continuis quasi irretiti bellis, quidquid superest temporis, literis non sine voluptate et solamine vovemus, hinc est, quod oblatum a vobis donum gratissimo, hilarique exceperimus non vultu solum, sed et animo, Siliumque Italicum vestris conatibus Rome elegantissime nuperrime inpressum his diebus sepius iam revolverimus, placuit namque et in iuventa nostra Silius, et nunc, dum nos quoque bellis occupamur, placet eo magis, quod bella canat et ipse, eo tamen non obstante diffiteri nequimus, miseram esse Regum sortem, quod bella gerere coguntur, ut sepius suos habitura triumphos, semper tamen sangvine hominum madentia. Nos sane bella non cupimus, oblata tamen respuere nequimus, hoc gentis honos, hoc lesa iura nostra, hoc denique malevolorum exposcit intentio. Hec vera sunt obviaque ex quotidiana iam adeo, ut non pax iam stabiliri valeat, nisi bello prius firma pacis erigantur fundamenta. Vestra, vestrorumque proinde laudanda est sors, quibus non sangvini, non Regnis, sed virtutum, literarumque laureis inhiari unice convenit, quod dum et vos facitis rem gratam Regibus tentatis, nam diros armorum strepitus nos oblivisci facitis. Vale. Nostri ut sis memor, volumus cupimusque, et quod presentibus offerimus, eo excipias animo, quo vestra nobis grata fuere officia.

Bude Idibus Septembris Anno Domini Millesimo quadringentesimo Septuagesimo primo.