Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

BESZÉD A LEGFELSÉGESEBB ÉS LEGSZENTEBB IV. SIXTUS PÁPÁHOZ AZ ENGEDELMESSÉG KINYILVÁNÍTÁSÁRÓL MÁTYÁS, A MAGYAROK ÉS CSEHEK LEGKEGYELMESEBB KIRÁLYA ÉS LEGYŐZHETETLEN FEJEDELME NEVÉBEN

BESZÉD A LEGFELSÉGESEBB ÉS LEGSZENTEBB IV. SIXTUS[494] PÁPÁHOZ AZ ENGEDELMESSÉG KINYILVÁNÍTÁSÁRÓL MÁTYÁS, A MAGYAROK ÉS CSEHEK LEGKEGYELMESEBB KIRÁLYA ÉS LEGYŐZHETETLEN FEJEDELME NEVÉBEN

(Részletek)

1475. február 2.

[...] A pannonokról ugyanis az a hír járja, s ez meg is felel a valóságnak, hogy az egész keresztény világ védfalaként állnak Kelet és a fagyos Észak ellenében, s ha ezt a falat lerombolják, a hatalmas török támadást egyetlen keresztény erő sem tartóztatja majd föl, ez minden műveltebb ember véleménye, ezt maga a nagy és bölcs II. Pius[495] pápa is többször megerősítette, összhangban azzal a nagy gyakorlati tapasztalattal, melyben a többieket megelőzte. Azután, amikor a csehek erős és ravasz, sokfajta eretnekség rút ragályával fertőzött nemzetével hosszadalmas és kétes harc folyt a római egyház kiterjesztéséért és az apostoli méltóság védelméért, mivel igen nehéz feladat volt ez, nem akadt olyan keresztény fejedelem, még a római pápák és a szent bíbornoki kar felszólítására sem, aki a kérésnek engedelmeskedett volna a magasztos lelkű Mátyás királyon kívül, s ha nem akadályozták volna őt az álkeresztények, ezt az egész nemzetet már régen Krisztus igaz tiszteletére és a keresztény hit fényére térítette volna. Hogy ez a győzhetetlen lelkű király mennyit tett a szent apostoli székért, a római egyház méltóságáért, a keresztény vallásért és népért, mind a szörnyű török nemzet, mind a hitetlen csehek, mind hitünk számos más ádáz ellensége ellen, erről nem egy apostoli széktől jött követ tett jelentést, ám mindenekelőtt a tisztelendő emlékezetű, kiváló és feddhetetlen atya, a Sant’ Angelo bíborosa,[496] és a kegyes emlékezetű főpap, a ferrarai Lorenzo Roverella,[497] egykori püspök, a tudomány, erkölcs, életszentség tekintetében messze földön híres férfiú, végül pedig a Krisztusban tisztelendő atya, Marco[498] úr, San Marco bíbornoka, minden tudományok kiválóságával, minden erkölcs választékosságával, minden erény tündöklésével, minden életszentséggel bővelkedő férfiú, aki elsősorban a te nevedben, boldogságos Atyám, és a szent bíborosi kollégiuméban járta be Pannoniát, Csehországot és Lengyelországot oly tisztán, oly szigorúan és dicséretesen, oly szent módon, mint előtte soha senki. Vedd figyelembe tehát, szentséges Atya, s ti, világ ragyogó ékei, tisztelendő Bíbornokok, gondoljátok el magatokban, hogy vajon a magyarok, vajon a dicsőséges Mátyás király szereztek-e érdemeket előttetek s az egész keresztény világ előtt. Ó, pannonok! Mily hű és engedelmes fiai vagytok a római egyháznak! Ó, hunok nemzete! Ki a keresztény vallás legodaadóbb híve vagy! Ó, Mátyás király! Akit írásban, szóban minden nemzetnek magasztalni kellene! Ó, halhatatlanságra méltó fejedelem! Még azt a nem lebecsülendő tényt is hozzáteszem, hogy egyetlen más nemzet sem kereste fel oly nagy számban ezt a szent római egyházat a szent búcsú idején,[499] mint Pannonia, de ez nem így történt volna, hogyha a pannonok híres királyai nem lennének igaz hívei a római pápáknak. [...]

Kezdetben azt bocsátom előre, hogy sohasem volt nagyobb veszélyben a keresztény világ. Mert amíg csaknem minden keresztény fejedelem jobban keresi saját javát, mint a közösségét, jobban a saját hasznot, mint a közöset, oda jutottunk, hogy az elhanyagolt keresztény birodalmat támadás éri mindenhonnan, s az összes hitetlen marcangolja. Dél-nyugatról a szaracének, északról azok, akiket új néven tatároknak hívnak, keletről a törökök. Így még a vak előtt is kézzelfoghatóan bizonyos, hogy a földkerekség mily kis szögletére korlátozódik a keresztények méltósága és szabadsága. A régi, hős, szent fejedelmek nem azért tették a keresztény világot kicsiből naggyá, szűkösből messzenyúlóvá, hogy az utódok ezt a nagyságot és szépséget csökkentsék, vagy teljesen semmivé tegyék. De míg ennek kormányzói a tehetetlenségre és az engesztelhetetlen gyűlöletre hajlamosak, odáig jutottunk, hogy a törökök vad nemzete elfoglalta a keresztények sok virágzó lakhelyét, híres városát és gazdag tartományát, kegyetlenül lemészárolta uraikat és fejedelmeiket, keserves rabszolgaságba döntötte a többi népet, és szégyentelenül bemocskolta Isten egész tiszteletét. S most annyira sóváran áhítozik a világuralomra, hogy szemmel láthatóan addig nem nyugszik, míg ezt el nem érte, s a világot le nem igázta. Ezek, egyesek véleménye szerint Szküthiából, ahogyan mások vélik, Parthiából származó nyilas népek, kik Média, Perzsia és Babilónia szomszéd tartományából kitörve maguk alá igázták Kappadokiát, Pontoszt, Kilikiát, Pamphüliát, Paphlagoniát s aztán a legtöbb kis-ázsiai tartományt, s innen a keresztényeket kiverték. De nem elégedtek meg ezzel, hanem átkelve a Hellészpontoszon elfoglalták Makedóniát, Thraciát, Attikát, Boiótiát, Phókiszt, Akhaiát, Illürikon nem csekély részét, Épeirosz nagy részét, az Égei- és a Ion-tengeren sok híres szigetét. Aztán pedig micsoda vad kegyetlenséggel pusztították el ott, Thraciában Bizáncot, a királyi várost és egész Görögország fővárosát, s a híres szigetet, Eüboiát: fölösleges elmondanom, hiszen ezt, nagyságának megfelelően, már régóta ismeri mindenki. Gyakran betört Pannóniába is, és nagy dúlásokat vitt végbe. Most pedig már egyszerre Itáliába akar betörni, bírni akarja a római méltóságot, s bizony, ha nem hoznak időben intézkedéseket a keresztény fejedelmek, de mindenekelőtt te, boldogságos Atya, a keresztény hit élharcosainak nyújtandó segítségről, a vártnál hamarább lehanyatlik a keresztény szabadság. Mert eljön a törökök zsarnoka, Calabeus[500] Itáliába, ismételten mondom, eljön, hiszen Itália birodalmára áhítozik, a híres és gazdag Itália tartományainak akar kényura lenni, erre készül minden erejével, s hoz majd magával akkora sereget, mint soha még nemzet, mely betört Itáliába. Nem szűkölködik ezenkívül hatalmas hajóhadban sem, hogy annál veszélyesebben támadhasson, marcangolhasson, s förtelmes hitére téríthessen minden keresztény birodalmat. Már szinte látom a keresztény tartományok pusztulását, az Örök Király kegyes népeinek számtalan vereségét, a legnagyobb Isten hű szolgáinak roppant mészárlását, hogy erőszakot tesznek isteni és emberi jogon, már-már látom, hogy foglyokként vezetik a keresztények sokaságát, mindent tűzzel-vassal pusztítanak, kegyetlenkednek korra és nemre való tekintet nélkül, s amit még hallani is szörnyű, kevéssel később az özönt látom. Nem olyat, amilyet Noé látott és tapasztalt valaha, vízözönt tudniillik, vagy amilyennek eljövetelében nem kételkedünk, tűzzel áradót, hanem, ó, fájdalom, vérből valót, a keresztények véréből. Erre szomjúhozik ez a telhetetlen zsarnok, és ahogy ezzel gyakran dicsekedni szokott, úgy gondolja, kívánságát nem teljesítette addig, míg az egész keresztény népet le nem igázta. Vizsgáld meg tehát ezt a kérdést, szentséges Atyám, és hass oda minden erőddel, hogy mindezek be ne következzenek. Tanácskozzatok, római egyház fejei, hírneves Bíbornokok! tisztelendő Püspökök, és vezessétek ide az egész emberi nemet! Ha ti megtesztek mindent erőtök szerint, nem marad el az isteni segítség sem. Azt hiszitek talán, hogy nem tartozik rátok leghívebb szövetségesetek, legmeghittebb barátotok, a keresztény világért kiváló érdemeket szerzett magyar nép kára és veszedelme? Nyilvánvaló tévhit szállt rátok, ha így gondoljátok. Szerintem ugyanis úgy áll a dolog, hogy Itália megmenekülése és megtartása nem az itáliaiak ügye, hanem azt barátaik gazdagsága, hűsége, tekintélye és jóindulata éri el, a hunoké elsősorban, akik teljes erőből igyekeznek az egész keresztény közösségből nyilvánvalóan arra, hogy a törökök gaz nemzetének hatalmát megtörjék. A régi rómaiak, ha bármily alacsony rangú kereskedőiket becsmérlően megsértették, igen gyakran súlyos háborúkat viseltek még a leghatalmasabb nemzetekkel is. Olvashatjuk, hogy a rómaiak csaknem elpusztították Korinthoszt, Akhaia hajdan híres városát, mivel itt követeiket méltánytalanul szólították meg. Feljegyezte a történelem, hogy ugyancsak ők, bár nem érte őket gyalázat, nem érte őket jogtalanság, csupán szövetségeseikért is megindították a legsúlyosabb háborúkat a leggazdagabb királyokkal szemben. Te, Pápánk, a keresztény világ atyja és fejedelme, s ti, Tisztelendő Bíbornokok, bosszú nélkül futni hagyjátok Mohamed nemzetségének e roppant zsarnokát, mi több, szentségtörő szörnyetegét? Aki annyi keresztény birtokban lévő virágzó lakhelyet, annyi nagyszerű várost, annyi gazdag tartományt pusztított el, aki az Isten tiszteletére szentelt emberek hatalmas csapatát igen gyakran kegyetlenül lemészárolta, miután minden kínzással meggyötörte őket, ki sohasem kegyelmezett sem korra, sem származásra, sem nemre való tekintettel, ki a híres athéni Perilloszt[501] is maga mögött hagyta új és hallatlan kínzási módok feltalálásában. És mindezeknél nagyobb és félelmetesebb az, hogy annyi gaztette után most az egész apostoli fejedelemség elpusztítására törekszik. Nem gyűlöl ugyanis semmit jobban, s nem is üldöz semmit hevesebben, mint az egyházi méltóságot magát, mert úgy gondolja, amíg az sértetlen, nem tudja birtokába keríteni a keresztény világ többi részét. Ezért mindenképpen ez ellen törekszik teljes erőből. [...]

Szentséges Atyánk! Ügyelj rá tehát, és érd el azt, hogy a keresztény világért kiváló érdemeket szerzett pannonoknak ne maradjon el jókor jött segítsége, hogy az isteni vallást, a keresztény népet és az egész apostoli fenséget megőrizhessék. Erre készülj fel minden erőfeszítéseddel. Kövessed, kövessed példaképedként a legszentebb és legbölcsebb pápát, a híres II. Piust, akit úgy állított a sors ebbe az apostoli székbe, hogy úgy gondolta: nem lesz elégedett mindaddig, míg le nem veri a törökök gaz nemzetét, ha hosszabb élet jut neki osztályrészül. Ismételten mondom, őt kövesd, s amit ő a haláltól akadályoztatva véghezvinni nem tudott, tedd meg te azt a legnagyobb és legjobb Isten helyeslő döntése szerint. Az isteni Mátyásról, legengedelmesebb fiadról, Magyarország és Csehország nemes királyáról pedig tudjad bizton, hogy a mai napon minden pannon és minden hívő cseh nevében igaz és szent engedelmességét nyilvánítja néked mint Krisztus Jézus igazi helytartójának. Kérem tehát a halhatatlan Istentől, hogy a törökök ellen elmondott beszédem gyújtson oly heves lángra elsősorban téged, boldogságos Atya, aztán a bíbornoki tanácsot és az egész hívő népet, mint ahogy hajdan a zenész Timotheosz[502] költeménye serkentette fegyverre Sándort, a makedonok királyát.

(Németh Béla fordítása)



[494] IV. Sixtus pápa (1471–1484), a Sixtus-kápolna építtetője, a vatikáni könyvtár alapítója.

[495] Enea Silvio Piccolomini (1405–1464), a XV. század egyik legnagyobb humanistája. III. Frigyes császár titkára, 1458-tól II. Pius néven pápa.

[496] Juan de Carvajal (1399 k.–1469), spanyol származású főpap, 1455–1461 között pápai legátus Magyarországon.

[497] Lorenzo Roverella (†1474), ferrarai püspök, 1467-ben pápai követ Magyarországon.

[498] Marco Barbo (1420–1491), II. Pál pápa unokaöccse, bíboros, 1471-től pápai követ Német-, Lengyel- és Magyarországon.

[499] Az 1450. évet a pápa szentévvé nyilvánította. Akik abban az esztendőben Rómába zarándokoltak – és bizonyos előírásoknak eleget tettek –, teljes búcsúban részesültek.

[500] II. Mohamed török szultán.

[501] Perillosz annak a szobrásznak a neve, aki Phalarisz, akragaszi zsarnok megbízásából egy belül üres ércbikát készített, hogy az abban süttethesse ellenfeleit. A zsarnok a bikát a szobrásszal próbáltatta ki. Vetési összekeveri a két nevet.

[502] Timotheosz († i. e. 357) milétoszi ditüramboszköltő.