Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

10. fejezet - VÁRADI PÉTER

10. fejezet - VÁRADI PÉTER

1450 körül született. Itáliai tanulmányai során rokona, Vitéz János támogatta. Bolognában tanult, majd hazatérve fényes karriert futott be Mátyás udvarában. Királyi titkár, titkos kancellár, később főkancellár lett. Az egyházi pályán is fokozatosan emelkedett, egészen a kalocsai és bácsi érsekségig, sőt bíborosi kinevezését is fontolgatták. Ő fogalmazta Mátyás sok fontos levelét. 1484-ben a király rejtélyes okból letartóztatta, s csak Mátyás halála után szabadult, Corvin János jóvoltából. A herceg bukása után visszavonult a közélettől bácsi várába. 1501-ben halt meg.

Írói hírnevet episztoláival szerzett, királyokhoz, pápákhoz, bíborosokhoz, a kor világnagyságaihoz és magyar előkelőkhöz intézett levelei az értő olvasóközönségnek szánt, retorikailag kimunkált alkotások.

Az ország egyik legnagyobb műpártolója és könyvgyűjtője volt. Napjainkban is kerülnek elő olyan könyvek, melyek egykor az ő tulajdonában voltak. Janus Pannonius műveinek utóéletében is fontos szerepet játszott, miként maga leírja egyik itt közölt levelében.

Források: Petrus de WARDA [sic], Epistolae, ed. Carolus WAGNER, Posonii–Cassoviae 1776, 74–76, 234–235 (Nr. XXXV, CXXII) és Magyar humanisták levelei, 305–306, 377.

PETRUS DE VARAD AD DOMINICUM PRAEPOSITUM ALBENSEM

Reverende in Christo Pater, Frater noster, et Amice charissime.

Scribit nobis Paternitas Vestra libenter scripturam se nobis, quid novitatum loco scribendum putaret, quo animum nostrum oblectaremus. Pro quo grates dicimus vobis quam maximas, et praecipuam erga nos charitatem vestram gratissime suscipimus. Verum nescimus, quid posset nunc vel scribi, vel comminisci novitatis, quod vel nostrum, vel cujuspiam animum oblectaret: cum quanto magis animo revolvimus praesentis temporis statum, et iniquam conditionem, tanto magis ingemiscimus miserati Dei iram super hoc miserabile Regnum, exigentibus peccatis nostris desaevire, et Divina gratia destitutis hominum mentibus charitatem extinctam Christiani in omnibus, solasque dissensiones, simultates, et odia, malorum incentore diabolo instigante, undique furere, atque debacchari. Quo sit, ut omnium novitatum summam, unico facile complecti possimus, Poetae Lucani verbo: Omnia vulnus! suspirare itaque possumus tantum et exclamare, quod alius Poeta exclamavit: Imus, imus praecipites! Gratissimum vero fuit nobis intelligere nova illa, quae de pace, et concordia Illustrissimi Domini Joannis Alberti, cum Serenissimo Domino nostro Uladislao Rege significavit nobis P. sua, quae utinam procedat! non procedat tantum, sed et citissime auxiliante Deo consummetur; si enim concordia, quae inter duos Fratres pernecessaria est, non sequetur, sub hoc rerum tumultu, veremur, ne deteriora etiam mala, quam hactenus subsequantur. Postremo ubi se Paternitas Vestra nobis commendat, non opus est Paternitatem Vestram apud nos uti commendatione; cum vetus benevolentia, et charitas in nobis adhuc intemerata perseveret, et ita perseveret, ut nihil sit, quod vel pro honore, vel pro complacentia Paternitatis Vestrae facere possumus, quod non libenter, et animo prompto faciamus. Unde et bene valere optamus Paternitatem Vestram, et de transacta calamitate sua propitio Deo in totum extricari.

Ex Castro nostro Bachiensi feria quinta proxima ante Elisabeth viduae MCCCCXCI.