Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)
Balassi Kiadó
Ha nem emészt az irigység, és más hírneve nem bánt,
Nézd e nyugodt betüket s kőbe faragva e dalt:
Hárman lettünk híres költők rokoni vérből,
Merre a Dráva vize öntözi Pannoniát.
5 Első volt Janus, ki először hozta hazánkba
A gyönyörű Helikon zöld koszorús szüzeit.
Másik költő volt a Garázda család fia, Péter,[534]
Ki hazahozta utóbb a dalos Aoniát.
Végül is én, az utolsó költő rokoni nemből,
10 Jöttem a pieridák harmadik éke gyanánt.
Esztergom fala közt áll Péter sírköve; Jánost
Főpapi székhelye: Pécs őrzi a sír fenekén.
Hogyha a sors úgy engedi, csontjaimat ide ássák;
Hogyha nem, egyre megyen: bárhol is lesz a gödör.
15 Majd ha repül aranyos egekig, szabadulva a lelkem,
Nem veszi semmibe sem már a kihűlt tagokat.
S könnyen visszarepül oda, honnan a földre leszállott,
S föld lesz újra a test: az, ami volt legelőbb.
Csak a halálban nyer nyugodalmat bizton a szellem,
20 S romló testnek a sír ád csak örök nyugovást.
Meg ne itélj, hogy a dalt, elnyújtván, hosszura véstem,
Idegen emberekért írtam ilyen sorokat.
1507
(Tóth István fordítása)