Ugrás a tartalomhoz

Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény I.

Ács Pál (1954–), Jankovics József (1949–), Kőszeghy Péter (1951–)

Balassi Kiadó

SAJÁT SÍRFELIRATA

SAJÁT SÍRFELIRATA


      Ha nem emészt az irigység, és más hírneve nem bánt,
          Nézd e nyugodt betüket s kőbe faragva e dalt:
      Hárman lettünk híres költők rokoni vérből,
          Merre a Dráva vize öntözi Pannoniát.
 5   Első volt Janus, ki először hozta hazánkba
          A gyönyörű Helikon zöld koszorús szüzeit.
      Másik költő volt a Garázda család fia, Péter,[534]
          Ki hazahozta utóbb a dalos Aoniát.
      Végül is én, az utolsó költő rokoni nemből,
10       Jöttem a pieridák harmadik éke gyanánt.
      Esztergom fala közt áll Péter sírköve; Jánost
          Főpapi székhelye: Pécs őrzi a sír fenekén.
      Hogyha a sors úgy engedi, csontjaimat ide ássák;
          Hogyha nem, egyre megyen: bárhol is lesz a gödör.
15   Majd ha repül aranyos egekig, szabadulva a lelkem,
          Nem veszi semmibe sem már a kihűlt tagokat.
      S könnyen visszarepül oda, honnan a földre leszállott,
          S föld lesz újra a test: az, ami volt legelőbb.
      Csak a halálban nyer nyugodalmat bizton a szellem,
20       S romló testnek a sír ád csak örök nyugovást.
      Meg ne itélj, hogy a dalt, elnyújtván, hosszura véstem,
          Idegen emberekért írtam ilyen sorokat.
      1507
(Tóth István fordítása)



[534] A szöveg szó szerint idéz Garázda Péter sírfeliratából.